Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Varga János: Megye és haladás a reformkor derekán (1840-1843) (Első rész.)

állítani. Vezetőik: Becsky Károly, a Domahidy testvérek, Kovács Lajos és Ágoston, Ujfalussy József és György, valamint Eötvös Mihály előzetes egyetértésével nyújtotta be velük egyeztetett indítványát Somogyi az 1841 februárjában tartott közgyűlés utolsó napján, amikor a vidéki nemesség többsége a székvárost már otthagyta. Somogyi hangsúlyozta: az idő és a külpolitikai viszonyok követelik, hogy mindent átfogó reformterv készüljön és lépjen életbe egyes javítások helyett, mert elszigetelt és töredékes törvényeknek - bármennyire üdvösek is - önmagukban nincs kielégítő eredményük. Mindjárt összegezte is - a kor általános szokása szerint 12 pontba foglaltan - mindazt, amelyet a tervnek tartalmaznia kell: az ősiség megszüntetése; a hiteltörvények kiegészítésével, valamint adó- és telekkönyvek rendszeresítésével egyidejűleg nemzeti bank felállítása; a jobbágyok parancsolóan előírt önmegváltása a nemzet garanciája mellett kibocsátott bankjegyek segedelmével 30 éven belül; minden egyedáruság eltörlése, beleértve céhprivilégiumot és útvámot egyaránt; a birtokbirhatási és hivatalviselési jog megadása általánosan az ország minden lakosának; Mátyás 1486:64 törvénycikkének felelevenítése és kiterjesztése, azaz osztálykülönbség nélkül mindenki kötelezése a háziadó viselésére; modern népoktatási rendszer megteremtése, a szekularizálandó egyházi alapítványok ráfordításával; a sajtószabadság gyakorlati bevezetése az előzetes cenzúra eltörlésének formájában; a szabad királyi városok rendezése és felszabadítása a Kamara igája alól; új, esküdtszékekre alapított polgári- és büntetőeljárás; bíráskodás és közigazgatás szétválasztása a megyékben is; és végül országgyűlési képviseleti jog az abból kizárt nép számára. Azután felszólította a közgyűlést, hogy elvben fogadja el ismertetett javaslatait, gyakorlati alkalmazásuk, illetőleg kivitelezésük módjára pedig választmányilag dolgoztasson ki olyan részletes tervezetet, amely egyúttal a megye jövendő követutasításául szolgálhat. Az előterjesztésben nem akadt egyetlen eszme sem, amely javaslat vagy fontolgatás formájában, sajtóban vagy köztanácskozáson valahol már fel ne merült volna. Hamarosan kiderült, hogy szíve szerint Somogyi további és radikálisabb gondolatokat hozott volna szőnyegre. Mégis mind Szatmárban, mind kívüle szenzációként hatott javaslata: a polgári átalakulás lényeges követelményeinek kerek programmá szerkesztése volt, amelyet alkotója nem megvitatás, hanem elvileg - haladéktalan elfogadtatás céljából tárt a nyilvánosság elé, gyakorlatba ültetését pedig az indítvány szerint a következő diétának minden egyes pontban el kellett volna kezdenie. A meglepett konzervatívok egyelőre hasztalan indítottak dühödt ellentámadást; Somogyiék, akiknek átmenetileg a lélektani helyzet is kedvezett, jól választották meg a fellépés időpontját: az ülésteremben a megyeszékhely liberális nemesi értelmisége volt túlsúlyban, és hosszú hadakozás után „a legtöbbnyire ifjú emberekből álló többség" az előterjesztés javára döntött. A végzés megállapítása szerint a haladás fő akadályának tekinthető, hogy a törvényeket az országgyűlés eddig töredékesen, „nem rendszeres viszonyban, egymásnak mcgfelclőleg" javította; ezért „éles ellentét" és „összeférhetetlenség" keletkezett a régi intézmények és az új törvények között, hiszen a váltótörvények „a nemzeti hitel gyökerén féregként rágódó ősiség ellenhatása miatt" nem hoztak áldást, az örökváltsági törvény sikere pedig annak „csak engedőleges, nem pedig kényszerítő szelleme miatt" maradt el; lehet - szögezi le a határozat -, hogy az elfogadott eszmék látszólagos szokatlanságuk és újszerűségük miatt nem minden szívben