Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Varga János: Megye és haladás a reformkor derekán (1840-1843) (Első rész.)

nyek - a csupán megyei határozaton nyugvó kötelező adóztatás valóban ingatag talajra épült volna. Ennek tudatában foglalt Zalában Deák is úgy állást, amikor 1841 augusztusában felmerült a nemesség kötelező részvállalása a közmunkákban, hogy az ügy országgyűlési döntésre tartozik. Sárosban 1841-től két éven át ismétlődő vita zajlott akörül, hogy megadóztatható-e a nemesi jószágok bérlőinek jószágállománya. A konzervatív „méltóságosok", akik a jószágállomány adómentessége címén magasabb árendát köthettek ki bérlőiknek, csupán a jövedelmet kívánták adóztatni oly megokolással, hogy a marhák adó alá vonása közvetve a földesúr adóztatását jelentené, mert a lábasjószág a bérlet lekötelezett biztosítéka, e funkciója révén tehát a nemesi birtok elválaszthatatlan tartozéka. A liberálisoknak csak 1843-ban sikerült ellenkező szemléletet érvényre juttatniuk. A nemesi többség általában késznek mutatkozott rá, hogy a nép terheinek enyhítése végett csökkentse - amennyire lehetséges - a megye kiadásait. De arra, hogy a teher egy részének magára vállalásával segítsen az adózókon, ugyanezen nemességnek még csak kisebbsége volt hajlandó. Ezt tanúsította annak a megyei kezdeményezésnek a sorsa, amely az 1840-es évek első esztendeiben leginkább hozta izgalomba az országot. b) Átfogó reformprogram: a szatmári 12 pont és sorsa Vas megye alig fél évvel az országgyűlés berekesztése után azt javasolta a törvényhatóságoknak, hogy kellő felkészülés végett már most rendeljék ki a jövő diéta tárgyait előkészítő választmányokat. E felhívás kihirdetésére Szatmárban az 1841 február 24-i közgyűlésen került sor, és az alkalmat nagy horderejű indítvány beterjesztésére használta fel a radikális gondolkodású ügyvéd, a még ifjúnak számító Somogyi Antal, aki különben is csekély örökségének pénzzé tétele után a földtől teljesen elszakadt értelmiségi sorsára kényszerült. Somogyi az előző diéta alatt Pozsonyban működött. A rendőrség úgy értesült ügynökeitől, hogy kéz alatt egy Martinovicséhoz hasonló, a népfelség eszméjén alapuló katekizmust terjeszt, de annak példányaihoz nem tudtak hozzájutni a kormány megbízottai. Somogyi 1840 őszén vándorútra kelt: bejárva Nyitrát, Komáromot, Barsot, Hontot és Pestet, a kongregációkon és egyéb összejöveteleken a további és összefüggő reformok sürgőssége mellett agitált. Hevesben és Szabolcsban, ahol híre megelőzte érkezését, a közgyűléseken alig engedték szóhoz jutni, az ifjúságra azonban, akárcsak más megyékben, itt is nagy hatást gyakorolt. Szatmár ellenzéke viszont tárt karokkal fogadta, sőt Eötvös Mihály formailag két telket adott el neki, hogy a közgyűlésen megyei birtokosként léphessen fel. Szatmárban akkoriban különösen feszült volt a konzervatívok és az oppozíció viszonya: az ellenzék az 1840 novemberében lezajlott tisztújításkor kibuktatta a konzervatívokat, a kormánypárt viszont keresztülvitte, hogy az előző februári közgyűlési kihágás vizsgálatára királyi biztosként küldje ki Torkos Mihály helytartósági tanácsost a Kancellária. A liberálisok, akiket nem elégítettek ki az 1840-i törvények, mert az uralkodói jogok korlátozását is várták, és akik a titkosrendőrség információi szerint messze terjedő, egy évszázad alatt is alig kivihető terveket melengettek, részben a friss győzelem mámorában éltek, részben merész lépéssel akarták az ellenfelet felbosszantani, illetőleg kész helyzet elé