Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Varga János: Megye és haladás a reformkor derekán (1840-1843) (Első rész.)

lyótöltések karbantartásával voltak kötelesek végezni. Ung 1843-ban az útépítési teher arányosabb elosztása végett e kötelezettséget a kuriális jobbágyokra is kiterjesztette, Nógrád 1841-ben ugyanilyen céllal háziadó alá vetette a türelmi adót is fizető zsidókat, Gömör pedig 1842-ben bányászait és bányahivatalnokait. A háziadó összegének - egyébként jelentéktelen - apasztása céljából 1842—43ban Sáros, Krassó, Temes és Szatmár részben a megyei hajdúk számát és illetményét csökkentették, részben egyenruhájukat egyszerűsítették, például a sujtások-zsinórok számának maximálásával. Néhol még az ilyen mosolyogtató „javítások" is alig-alig mentek keresztül; Sárosban például egy álló nagig folyt a vita arról, hogy a hajdúk egy vagy két zsinórt kapjanak-c. Szepes a háziadó mérséklése végett 1842-ben azt mondta ki, hogy a törvényszéki bírák többé nem kaphatnak napidíjat. Sárosban 1842-ben, mivel a konzervatívok e javaslatot megbuktatták, Újházi László indítványozására önként határozta el 50 táblabíró, hogy évente legalább egyszer napidíj nélkül bíráskodik. Biharban az ingyenbíráskodás eszméjét a liberálisok azzal utasították vissza, hogy ilyen semmitérő áldozat helyett a nemességnek inkább a teljes háziadó viselésében kell aránylagos részt vállalnia. A megyei adó lényeges csökkentésére egyedül Pest megye adott példát: 1842-ben oly tervet fogadott el a közgyűlés, amely 28000 forinttal - a korábbi háziadó mintegy 22-23%-ával - könnyített az adózók terhein. Rendszerint összeszűkült a „népvédők" tábora, mihelyt a nemességtől is személyes áldozatot igénylő indítvány hangzott el a kongregáción. Árvában a többség nem talált kivetendőt abban, hogy az árvái uradalom 1841-ben a pálinkafőzést, amely a nép egyik kercsetforrását jelentette, megtiltotta jobbágyainak, holott előzőleg a len- és cérnakereskedést is kivette kezükből. Zemplén konzervatív többsége 1841-ben a tulajdonjog korlátozásának minősítette azt a liberális javaslatot, hogy a fenyegető ínség miatt kérjék meg a királyt a földesúri pálinkafőzés tilalmazására. Az általában liberális szellemű Békésben is hasztalanul kívánta Boczkó Dániel, hogy a Körösök szabályozására megyeileg megajánlott 78 000 napszámot egészben vagy részben a munkálattal területet nyerő földesurak szolgáltassák: a kongregáció a folyószabályozást kizárólag az adózókat illető kötelezettségnek deklarálta, és az alispán a községek tiltakozó beadványait felolvasni sem engedte. Csanádban a többség 1841-ben jegyzőkönyvileg nyilvánította beszámíthatatlannak Temesváry Józsefet ama „különös" előterjesztéséért, hogy a földesurakat zárják ki a közelgő használatából. Tolnában 1840 novemberében elbukott az a javaslat, hogy az újonnan szerzevett mezei rendőrségi bírák fizetéséhez a nemesség is járuljon hozzá. Gömör, noha a liberálisok körömszakadtáig küzdöttek ellene, 1841-ben határozattá emelte azt a konzervatív ötletet, hogy a megtagadott robotszolgálatot a megye nevében bírói minőségben maga a földesúr hajthassa - akár kényszerítő eszközökkel is - be, elvetette viszont azt az ellenzéki indítványt, hogy az útőrök fizetésében a nemesség ugyancsak vegyen részt. Borsodban 1841 elején még hasztalan óhajtotta a reformpárt előzetesen követutasításul adni, hogy a jövő diéta mondja ki a nemesség útjavítási kötelezettségét: egyelőre nem sikerült igenlő döntést kicsikarnia. Szabolcs 1841 szeptemberében elhatározta ugyan, hogy útépítési céllal olyan külön pénztárat létesít, amelybe csak nemesei fizetnek, a kivitelezéssel megbízott választmány javaslatára azonban felhagyott a tervvel azon indoklással, hogy önkéntes ajánlással úgyse folyik be elegendő összeg, kötelező kivetésre pedig a diéta jogosult. Egyébként - más vonatkozásban bizonyították az esemé-