Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Laczkó András: Sárközy István arcképe

Ugydc ha más betsülete s többek szégyen vallása Oltalmára történt volna a pisztoly pattanása Majd Herosnak kiáltanák ez most (Quthochéristá?) (olvashatatlan szó - L. A.) s nem botsátná e be Péter, ezt a Naturalistát? Ha Curtius, Codrus, és a két testvér Philenusok magok gyilkosi másokért - azért dispensatusok Engedjék cl hát ennek is ki másnak meg botsátott ha a betsület érzésbe a határonn túl látott. Meg gondolván hogy sok próba, sok kár, és sok szenvedés Mit nem tesz egy rontsolt szívnek, egy néki-keseredés ! Részemről én tsak azt bánom - de rólla nem tehetek hogy nem várt - de azért vélle üstökbe nem mehetek Egy két hetet ha várt volna, talán még most is élne mert segedelme érkezvén rosszabb sorstul nem félne.

51 (Sárközy) Sárközy ehhez annyi magyarázatot fűzött, hogy bizonyosan tudja, egy nagy méltóság „szép summát" akart neki küldeni ... Ez az epithaphium ugyanúgy a lélekről való elmélkedésre alapozódott, ahogyan Horváth többi hasonló, a Holmikban közölt versei. Ezen kívül még egy helyen őrzi a napló kettejük kezenyomát. Az alkalom 1803 telén kínálkozott, amikor igen nagy és tartós hó esett. Sárközy akkor azt írta Horváthnak, hogy Noé „nagyot hibázott", mikor a havat kihagyta az „esső Contractussából." Amire sógora ezt felelte: „Már én Physicus létemre se gondolthattam másnak / hanem Neptunus Hánytatót adott be Boreásnak." A későbbiekben meglazult kissé barátságuk. 1808-tól Horváth különváltan élt feleségétől (mondván, az asszony sokat költött és féltékeny volt). Nyilván az ő természetében is lehetett hiba, Sárközy egyes megjegyzései utalnak erre. 1809 szeptemberében Horváth egy olyan gyanújának adott kifejezést, hogy volt sógora nem továbbította a Kazinczyhoz szánt és neki átadott levelét, versét. Sárközy ezt írta megjegyzésként: „Csalárd gyanakvás! - mert velem soha nem is közölte. De szokása volt ez H. Á.-nak, nem akarván neki háta utánn derogálni, nem hozok elő példákat - ámbár botránkoztató kat tudnék. Deus ipsi parcet."

5 Horváthnak nemcsak az irodalmi műveltség alakításában, hanem a Sárközy-bibliotéka gyarapodásában is jelentős szerepe volt. Nem csupán azáltal, hogy megjelenő művekre hívta fel barátja figyelmét, akként is, hogy nyomtatásban terjedő művei mind odakerültek a nagybajomi kúria könyvtárszobájába. Sárközy bejegyzéseivel látta el a következő munkáit: Legrövidebb Nyári éjtszaka, mellyben leíratik egy olyan tsillag-vizsgálónak beszélgetése, aki mult 1787. esztendő nyárkezdettekor az égi testeket magyarázza (1791), továbbá, a Hol-mi, Külömbkülömféle dolgokról írt külömb-külömbféle versek három (1788, 1793, 1792) kötetei, azután A Tétényi Leány Mátyás Királynál című (1816) vígjátéka, A nagy ar Magóg patriarkkától fogva I. István királyig (1817) történeti munkája és a De fen sa Quadratur ae Circuli (1807) magyarázó dolgozata. A kéziratok mellett így nyomtatásban is alapos jártassággal ismerte Horváth írásait Sárközy.

0,3 Szokása volt, hogy tintával széljegyzeteket fűzött a sokat forgatott könyvek egyes lapjaihoz. Ez Horváth műveinél nagyon gyakran előfordult (mint a fentebbi idé-