Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)
Laczkó András: Sárközy István arcképe
magyarázta, kifejtette önnön álláspontját. Nagy apparátussal, bibliai mondatokkal és hivatkozásokkal, s egy Louis Racine idézettel („Egész létem csak tévelygés, bizonytalanság, álom. De mégis az igazságot egyedül én vizsgálom") indította érveit. Pontról pontra halad, de leginkább a választás kényszere ellen tiltakozik, illetve arról beszél, hogy miként lehetne egyeztetni a bölcsességet a hittel. Azt nem mondhatjuk, hogy bigott vallásosság határozná meg írását. Maga is ítélkezik a vakbuzgóság felett, s a papok leleplezésére citálja Rousseau mondatait. Tájékozottságának bizonyítéka, hogy idézi az egyik francia püspök szavait, aki az 1787 júliusában tartott constitutionalis papi zsinaton mondotta: „A religiot megtámadják sokan a károk miatt, melyeket a képmutatás és tudatlanság ennek nevében követett el." 38 Ez és a többi hasonló szószerinti átvétel arra mutat, hogy Sárközy a hit és az értelem egységét az előbbi elsőségével látta volna jónak! Felelete kapcsán meg kell említeni, hogy könyvtárában ott volt Kempis: De lmitatione Christi című munkája, s ennek érvelése nagy hatással volt a Toldalék vagy Feleletre. Már technikai megoldásaival is (a szeljegyzetelés milyensége), de méginkább gondolkodásával. Kempis Krisztus követésében az eszességet nagyon is fontosnak tartotta, hogy okosan, tapogatva és hosszú várakozással elfogadják a dogmatikus magyarázatokat, hogy a nyughatatlanságot, a kételkedést mindenki önmagában győzze le, és okoskodásával kövesse a hitet, ne előzze. 38 / 3 Sárközynek a vallásról alkotott felfogása mutatkozik meg a Bécsi Magyar Kurír 1791. február 15-i számának olvastán készített versében. A lap ekkor számolt be arról a nagy visszhangot kiváltó „oratiorol", amelyet Batthyány Alajos mondott el a főrendiházban Az 1791. évi törvénykönyv 26. cikkelyének vitája kapcsán foglalt állást a vallás szabad gyakorlása mellett. A nagyhatású szónoklat, amelyik három nyelven (latin, német, magyar) megjelent, fölkeltette a kor íróinak figyelmét. Annál is inkább, mert a változatos pályát bejáró Batthyány (volt jezsuita pap, katona, politikai vezéregyéniség) maga is igényt tartott literatúrai babérokra. Müvei közül Magyar és Erdély ország rövid ismerete (1791) és a Tausend und ein Irr it hum des Verfassers der ungarischen Irrthümer (1791) juthatott el - az említett hírlap mellett - Sárközyhez. A beszédet, amelyet Batthyány a diétán elmondott, méltán érezhette korszakos jelentőségűnek, hiszen (református lévén) nem volt közömbös számára protestánsok vallásszabadsága. Meg kell említeni azt is, hogy az esemény Batsányi Jánost ugyancsak ódára ihlette. 39 Méltatlanság lenne a két mű összehasonlítása, mert a lírikusi erő, a formakészség - többször utaltam rá - hiányzott Sárközynél. A kisasszondi nemes ódája emelkedett, pátoszos, kozmoszhoz táguló, ugyanakkor vannak telitalálatos rímei (pl. tengelye - tégelye), de egészében mégis alig több, mint leírása Batthyány tettének. Az Emlékezet oszlopa, gróf Batthány Aloysus ur ő Excellenciájának olyan alkalmi mű, amelyikben nagy lehetőségek rejlettek, de nem teljesedtek: Mind a Tengelyt tehát, mind a Tégelyt ennek Kellett által adni ama Nagy Istennek Áldott fordulás hát, s jó megállapodás A Vallás dolgában történt mitsodás. Áldassék ama nagy-olvasztó-tűz-fénynye Melyei az országnak lett szent szövevénye
