Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)
Laczkó András: Sárközy István arcképe
is kívánnivalók, az erőfeszítés mindenképpen elismerésre méltó, amellyel a nagy témát rendszerbe foglalni igyekezett. A kérdések és kétségek Blumauer nyomán a felvilágosultan gondolkodó ember vívódásait tükrözik, aki érzi, hogy határvonalra került, választania kell, de ez egyáltalán nem könnyű számára: „Ha az Igazságot illyen nehéz legyen nyomozni / Mások után minékünk is Hittel kelljen dolgozni. / Úgyde hinni e bizonyosabb vagy tudni bizonyosabb? / Váljon tapasztalni jobb e vagy engedni hasznosabb?" Biztosra, határozottságra törekszik, olyan célhoz, ahol eldönthetőnek véli mindazt, amire válaszolni nem tud. A fordítás hangsúlyozza, hogy az „okosság" a hitnek határa, valamint még azt, senki nem tudja a „Lineát", amelyik a religiót elválasztja az értelemtől. A franciák közül különösen Voltaire fakadt ki dühösen az egyház és képviselői ellen (a hit dolgában viszont - mint ismeretes - már sokkal engedékenyebb volt). Művei ott voltak Sárközy egyre gyarapodó könyvei között, s ekként természetes, hogy a Voltaire-i érvek visszhangoznak fordításában. Olyan fordulatokban, hogy a vallás több rosszat szült ezerhétszáz év alatt, mint az értelem hatezer „clfolytában". De minthogy nem kritika, hanem „vallás tétele" (azaz a hit kérdéseinek magyarázata) a célja, érveit dialógus formában kísérli meg elősorolni, pro és kontra. Egyik leggyakoribb szókapcsolat itt a „dc tudom", azaz racionális argumentumoknak szembeszegése a hit tételeivel. Ismét bebizonyosodik, hogy Sárközy számára nem volt idegen a deizmus („De tudok én még egy könyvet melly Te tolled íratott / És minden Teremtésidtől magyarázni tudatott / Oly könyv mely maga egyedül meg hamisíthatatlan / A Természetnek könyve ez mely nagy s kimondhatatlan"). Az ész, az eszesség oldaláról keres magyarázatot mindenre, de akként, hogy a hitre is tekintettel van. Ez a kettősség határozza meg a magyarítás gondolatmenetét. így épülnek egymásra a részek: Hiszem én hogy nem sokféle hanem csak egy azon Ut Mellyen az Emberi nemzet a Te esméretedre jut Dc tudom hogy Tengerébe a Nagy Csillagos égnek Planétákat is teremték kik nem egyenlőn égnek Hiszem hogy adatott belém Tc általad olly elme Mellyen Tudománya épült Lelkemnek s Hijedelme Sőt egészen reá biztad Te magad Életemet E kormányokra s e szerint adod ösmeretemet De ellenbe tudom azt is hogy az én két szememmel Melynek tapasztalására önként hajlok Lelkemmel Még azt sem tudtam igazán eddig meghatározni Ha áll e a Nap vagy szokott a föld körül fűtőzni. 3 ' Ez a hullámzás adja lefordított kétszáztíz sor ritmusát, illetve az a mögöttes tartalom, hogy mindenáron közelébe szeretne jutni a megfellebbezhetetlen igazságnak. A kereső, kutató és megnyugodni vágyó ember vallomása szólalt meg Blumauer nyomán Sárközynél a Vallás tételében. Olyannyira, hogy végül szinte himnikus könyörgéssé alakult a versezet. A mindenáron akart bizonyosság még azt is kimondatja vele, hogy - választani önmaga nem tudván - vegye el a felsőbb hatalom a hit és értelem közül az egyiket! Sárközy - bár hévvel magyarított - nem mindenben értett egyet Blumauerrel. Éppen ezért Toldalék vagy Felelet címmel háromszáztízenkét sorban
