Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Laczkó András: Sárközy István arcképe

sága (a két alapeszme együttesen). Ennek megfelelően gondolkodott Sárközy, amikor Az igaz barátságról meditált. Hosszú, négyszáz soros versének nagyjából a közepébe került a virtus szó, épp oda, ahol az „igaz barát" körülírására, értelmezésére tesz kísérletet. Az előbbi szintagma fogaimiságát olyan ékességnek tartja az egyes embereknél, ami vonzza a társakat, kedvező szerepet biztosít, megkönnyíti a cselekvéseket. Ezzel együtt a köznapi sivárságot, az érzelmi-gondolati szürkeséget ellentétezi: „Ugy mondja egy bölcs is, kész ott a sirhalom, / ahol a jó barát nincs, az öröm siralom, / fáradság a dolog, az élet unalom, / az elme futtatás szörnyű aggodalom." Vagyis az öröm, illetve az ezzel csaknem egyenértékű boldogság nézőpontjából írt.

29 Ezekhez kötődő fogalom még, amellyel ugyancsak dolgozik, a szeretet. A gondolkodásának logikája, a rendszerező áttekintésre törekvés dicséretes, de a barátságról folytatott meditációnál - mint a napló legtöbb darabjában - előnytelen, hogy következetesen versben, méghozzá Gyöngyösi-formában dolgozott.

30 Ennek kvintesszenciája az volt számára, hogy a magyaros tizenkettes sorokban mindig a rímhez alakuljon a gondolat, és négy sorvégen - vagy kettőn - lehetőség szerint teljes szórímek legyenek. Mindezt színezi még - mint láttuk - a mitológiai „leltár", valamint néhány népies, a népköltészetből kölcsönvett fordulat. (Illusztrációként Gyöngyösi Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága című versezetéből idézek egy szakaszt: „Homloka lilium, az ajoka kláris, Helénán sem talált ennél szebbet Paris, Az melynek hervadni magánosan kár is, Bár csókod harmatja érte volna már is.") Ezt figyelembe véve Sárközyt az utánzók, a nehézkes követők csoportjába kell sorolnunk. Gyöngyösi modorban írt, itt-ott megbicsakló, néhány helyen ,,hajtó fát" nem érő mondatokkal, de műveltsége, európai és történelmi alapozottsága erudíciója megakadályozta azt, hogy teljesen ellaposítsa költői tárgyait, témáit. Irományai bizonyságai annak, hogy modern eszmék birtokában, gazdag szellemi háttérrel sem könnyű átlépni a hagyományokat, megszabadulni a terhes örökségektől. Említettem, hogy Sárközy rendszerezni törekedett mindazt, amit a barátságról fontosnak tartott. Leggyakoribb eszköze a szillogizmus. A premisszák felsoroltatására különös gonddal ügyelt. Például az oktalan állatfajjal példálódzik, a páros kapcsolatok hosszas felsorolására vállalkozik, csak azért, az egy-egy ilyen következtetéshez eljusson: egy neműeknek kell lenni azoknak, akik „együtt akarnak társas viszonyt tenni." Az előzmények és a kész konklúziók sokáig folytatódnak, sok kitérő van, amíg a barátság fogalma egyáltalán előbukkan: A másik szeretet az egy nemüekben Szokott lenni s van is minden emberekben Közép idejükben iffjakban Vénekben Melyet Barátságnak neveznek ezekben Némelyek szokták ezt osztani részekre tudnillik hasznos vagy tisztességesekre vagy melyek szolgálnak gyönyörűségekre s alkalmaztatyák ezt némely emberekre Mondván: a Kalmárok az elsőt szeretik Virtus szeretőkre másika vitetik De mely öregektől csupán tiszteltetik az utolsót pedig csak iff jak szeretik