Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)
Laczkó András: Sárközy István arcképe
Francia, Hollandus, Anglus országokban egymás eránt mint meg annyi Kalmárokban az első van, mivel munkások hasznokban azért vágynak ma is jó Barátságokban Mások ismét másképp szokták fel osztani : De én egyikkel sem akarok tartani Nem látván helyesnek a Virtust tiltani, Sem iffjat vagy Kalmárt attól meg szoktatni. Hanem, én azt tartom : vagy tökélletesnek vagy fogyatkozással rész szar int tely esnek Valakik csak egyszer Barátságban esnek gondolom őket mind egyikbe részesnek. Mely fogyatkozás lesz vagy erőtlenségből avagy pedig történik hamis lelküségből az elsőről szollok amannak az égből kívánok jutalmat igaz szívességből.'" Az osztályozás, besorolás, csoportosítás - mint előtűnik - erős oldala Sárközynck. Nem hallgatható el ugyanakkor az sem, hogy gondolatmenete a forma mindenáron történő erőltetése miatt megtörik, a csapongó ugrándozás képzetét kelti. Mintha a szerző minden látszat ellenére nem volna teljesen tisztában azzal, amit akar. Kompozíciójának első harmada a kizárás premisszájára épült, azt veszi sorra, miről nem kíván beszélni. Nagyjából a 27. strófánál kezd csak tanácsokba arról, miként lehet igaz barátra szert tenni. Meg kell jegyezni, jól kiemeli itt a személyes benyomások, tapasztalatok jelentőségét (naivan persze arról is írt, hogy egy évig társalkodjanak azok, akik baráti kapcsolatot szeretnének). 32 Azonban az a versírói gyakorlat, hogy mindig a rímhez társítja a gondolatot, ismételt nekifutásokra készteti, így számtalan újrakezdéssel közelít tulajdonképpeni tárgyához. A 39. szakasztól megkísérli újra számba venni, mi zárja ki az igaz barátságot, de mintegy tíz versszak kell, amíg rátalál a helyes nyomvonalra. Példái legtöbbször túlságosan általánosak, tágasak, máshonnan vettek, olyanok, hogy azokban bárki megtalálhassa reá nézve leginkább kedvezőt, mindössze egyetlen strófa van a százból, ahol konkrét, történelmi a hivatkozás: ^Tudja a haramja az egymás tanyáját / Süvölt az erdőbe hívja or-gazdáját / Szerette volt Hóra gondolom Gloskáját / Mert véle fojtatta (sic!) s közlötte munkáját." Ez a históriai esemény (amikor 1784-ben a két Bécset megjárt jobbágy lángba borította a Maros két partján lévő nemesi kúriákat) valami okból különösen megragadta Sárközy figyelmét. Valahogy kilóg ez a meditativ elemek sorából, hiszen a naplóban előtte is, utána is ezek a meghatározók. Amilyen az ellentétezés, a barátság szembeállítása a magányossággal. Mindezek után a versezet utolsó harmadában érkezett el addig, megpróbálkozzék hét pontba szedni a két ember közötti melegebb kapcsolat tartalmát: Első, hogy örüljön úgy egymás javának valamint a maga tulajdon hasznának igyekezzen venni eleit kárának fájlalja esetét igaz barátyának
