Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)
Laczkó András: Sárközy István arcképe
Mêlants ez, Apollónak látom amazon jelét, Adonis helyén nyilt virág hulatya itt levelét. Imez szcmérmetes tekintet, melybe szelídség mulat: Grátiáé, nincses abban leg kissebb rossz indulat Emberségével meg szokott győzni minden népeket, pédával illendőségre tanit minden szépeket Vesta sétálgat előttünk módosabb lépésekkel; Mindenek felett tündöklik jó cselekedetekkel, Tiszta szívű egyenesség van minden beszédében, természet remek munkája szép deli termetében * * * Együtt jár, kél, együtt nyugszik, együtt utaz és ázik, Castor, Pollux együtt hevül, ha ez hül az is fázik. Cylops nemzete fejének ezt méltán nevezhetni, Mert ő Vulkánussal akar atyafiságot vetni; Térdre esvén panaszkodik addig feleségének, mig szánakozásra hajtván, nem enged kérésének. 1 '' A felsorolás még hosszan folytatódik, s látjuk, hogy a kétszeres elbeszélés jó irodalmi fogásához nyúlt Sárközy. Ezt viszont a kommentárok kissé elnehezítik. De nemcsak ez okoz gondot. A homályban maradó rejtett célzások sem könynyítik az olvasást. A szerző ugyanis ezeken a lapokon széljegyzeteket tett, amelyek szerint Cypris és Cythere neve szinonimaként kezelendő (vagyis a farsangi társaság tagjai rejtőznek mögötte), a velük kapcsolatosan említett nyomorék gyermek pedig „metonymico effektus" (hasonlóságon alapuló hatású). Az ilyen célzások megfejtési kísérleteinél többet árulnak el a szerzőről azok a részletek, amelyekben elveiről, nézeteiről tesz tanúbizonyságot. Legelébb arról értesülünk, hogy az utazás során társával együtt igyekezett hátrahagyni minden olyan dolgot, ami ártalmas vagy hamis színben tünteti fel őket: „Csak egyedül a Természet ékes ajándékával, , Akaránk mi győzelmet nyerni, csak musikával." A talmi érdemek és a csalogatás elvetése mellett mindig alternatív lehetőségek felvillantására törekszik. Az utazóknak érvek sorravételével, mérlegeléssel kell dönteni. Az argumentumok racionális felmérése elvezet a nagy, filozofikus kérdésekkel történő szembesüléshez. Vizsgálják például a világ alkotmányát, illetve az „Ebben mindenütt kifolyó természet adományát: / Napnak, Holdnak, csillagoknak kifolytatott járását. / Minden élő állatnak kedves szaporodását; / Mely jeles okoskodás az: vájjon a Természetet, / Ki igazította útban, s hol vették eredetett. / Vajon mikor, s hol kezdődött Nap kelet s enyészete; / Mitől és miképpen lett az ember tenyészete. / Kellett bizonyára lenni, aki ezt így rendelye: / Ha volt, s vagyon? Méltó is lesz, hogy az ember tisztelje." A tudás, a filozofáló ész került előtérbe. Kérdései és válaszai a deízmus akkor korszerű gondolatait visszhangozzák. Más helyen a tapasztalati igazságot fontosságát fejtette ki, azt a gnosztikus álláspontot, amely szerint (a babona, a vallás tételeivel szemben) csak a megismertben érdemes hinni: „Mert esmeretlen imádni valakit, annyit részen: / Mint ártatlanul gyalázni, kitől ember jót vészen." Az elbeszélő költemények hagyományosabb elemei mellett, azoknak mintegy ellentétpárjaként jelen volt Sárközy leírásában a vadembernek a korabeli európai irodalomban sokszor előforduló figurája (természetesen úgy, hogy a bölcsességet el kell hoz-
