Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Kanyar József: Népiskola Somogyban a XIX. század első felében (1806-1848)

mázsa- és ménesmester, revidens és ügyvéd), sőt 100-200 Ft közötti jövedelműek nagy része is a nagybirtokokon dolgozott (kasznár, számtartó, haszonbérlő, titkár, írnok). E kategóriába fértek be ugyancsak az uradalom szolgálatában, vagy a megyei székhelyen és más mezővárosokban szabadon tevékenykedők: a mérnökök, az orvosok, a gyógyszerészek, de a plébánosok is, akik a vezető uradalmi tisztek mögött, de a szabadpályás vagy az uradalmak szolgálatában működő mérnökök és orvosok előtt, illetve az ügyvédek és a gyógyszerészek mögött foglaltak helyet. Hunyady József gr. kéthelyi uradalmában is ezidőtájt - a készpénzfizetés mértéke szerint - az uradalmi ügyész'(3oo pft készpénzfizetéssel), a tiszttartó (260 pft), a számvető (260 pft), a számtartó (200 pft), az ispán (120 pft) és az ellenőr (10c pft) volt a sorrend, a mérnök, az orvos és a baromorvos (120-120 pft) előtt, akik alig előzték meg a fő- és az alvadászt (120-80 pft) és a kertészt (100 pft). Különösképp a természetbeni javadalmazás tekintetében voltak a gazdaság tisztjei előnyösebb helyzetben, hisz tudomásunk van arról, hogy dr. Szigethy Mihály uradalmi orvos is azért „esedezett alázatosan" fizetésjavítás iránt, hogy az orvosnak is adjanak egy hízósertést, mint minden uradalmi hivatalnoknak, még a pajtabírónak is.

58 A leghagyományosabb életpálya: a lelkészeké, még mindig igen jelentős volt korszakunkban, jóllehet - évi jövedelmük tekintetében - a közép- és nagybirtok vezető szakemberei megelőzték átlagjövedelmüket, bár természetbeni deputátumaikkal együtt - úgy véljük - eléggé megközelítették a felsorolt agrárszakemberek kategóriáit. A lelkészeknek azonban jóval nagyobb volt a befolyásuk a társadalomban. Tekintélyüket legfőképpen az alapozta meg, hogy - századokon keresztül a lelkész volt az egyetlen és a legmagasabban kvalifikált szakember a faluban, akinek a hatásköre jóval nagyobb volt annál, amit teológiai képzettsége biztosított a számára. Egyszerre volt ugyanis az uralkodó társadalom helyi képviselője és a lakosság teológiai és morális, de a gyakorlati ismeretekre is tanító népművelője. Tömegbefolyása révén mindig kulcsember volt a pélbános a faluban, ahogy idézett tanulmányában Vörös Károly azt találóan megállapította.

39 De annak számítottak a művelt protestáns lelkészek is, akik közül nagyon sokan Európát is megjárt, művelt szakemberekként dolgoztak egy-egy poros falu paróchiáján. A plébánosok (90) és a paróchusok (84) száma azért közelített egymáshoz a megyében, mivel a plébánosok anyaegyházi lelkészek voltak, több fíliális helységgel, míg a protestáns lelkészek - rendszerint - csak egy-egy eklézsia lelkészei voltak falvanként. Számuk, korszakunkban csaknem állandónak volt mondható. Az 50-100 Ft közötti jövedelműek - legnagyobbrészt - ugyancsak uradalmi alkalmazottak (ellenőr, erdészmester, lovászmester, vadászmester, ispán, kertész) voltak. E határok közé tartoztak a tanárok, a postamesterek, a járulnokok és a magánzók is. Az 50-100 Ft közöttiek közül még mindig sok volt az uradalmi alkalmazott (pajtabíró, birkásgazda, írnok, gyakornok), de itt foglaltak helyet a protestáns lelkészek is, akiknek a plébánosoknak járó jövedelem egyharmada jutott átlagban. A 20 forint alatti jövedelemkategória 43. helyén volt a tanító és jegyző (egyszemélyben), a 44. helyen a jegyző és a 45. helyen, azaz az utolsó /jelyen - a tanító súlyára is alapvetően jellemzően - a falu mestere: a pedagógus. Alig valamivel több átlagjövedelemmel, mint némely helyen a honoráciorokként összeírt