Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)
Kanyar József: Népiskola Somogyban a XIX. század első felében (1806-1848)
lyet - az ellenzéki reformmozgalommal szembenállva - a kormány saját hatáskörében hozott tető alá, s benne fokozott mértékben kiszolgáltatta a katolikus elemi iskolákat a klérus befolyásának. Az új rendeletet Somogy megye 1845. november 3-i közgyűlésén tárgyalta, előírva a főszolgabíróknak a falusi iskolák (elemi tanodák) állapotának a megvizsgálását, a vizsgákon való hatósági jelenlét biztosítását, s általában az egész közoktatás állapotának a figyelemmel kísérését, s róla évente történő jelentés készítését. A megye, jóllehet átérezte az elemi oktatás százados elhanyagoltságát - mindazonáltal a köznevelés kérdésének a megoldását a polgári és a nemzeti irányú reformok híveinek a befolyására - csak az országgyűlés közbejöttével tartotta megoldhatónak, mintsem helytartótanácsi rendelkezéssel, amit feliratával tudomására is hozott a helytartótanácsnak. Noha a megye eljárása felett az udvari kancellária „rosszallásának" adott nyomatékos kifejezést, a közgyűlés mégsem volt hajlandó megváltoztatni eredeti álláspontját, sőt ezt az álláspontját még a helytartótanács 4545-ös - a vasárnapi tanodák ügyében kiadott - rendeletével szemben is fenntartotta, noha ennek a vasár- és ünnepnapokon működő „közoktatáspótló intézetnek" a 12. életévet betöltött ifjak számára való hasznáról alaposan meg volt győződve. E nagyobb városokban, a népesebb mezővárosokban létrehozott, s mindenki számára kötelező iskolatípusban, főképp a kézműves inasokra nézve - noha az ismétlőiskolázási kötelezettség időtartamát és felső korhatárát nem jelölték meg benne - alkalmanként 3 órán keresztül tanítottak hit- és erkölcstant egy órában, a másik két órát pedig olvasásra, írásra, a számvetés fő szabályaira, majd a természetrajzra és a természettanra fordították. A korszak lezárása előtt 1846-ban (115 3. sz. a.), majd 1847-ben kétszer is (1219 és 2400 sz. a.), s végül 1848-ban (231 sz. a.) lényegében ugyanazon közgyűlési (1845. nov. 3.) határozatokat ismételgette a megye, amelyekkel járások szolgabíróit ismét arra utasította, hogy a falusi iskolák állapotát vizsgálják felül, az évzáró vizsgákon vegyenek részt a hatóságok képviseletében, s eljárásaikról tegyenek jelentést évente a megye közgyűlésének. A korszak végén még arról a nagygyűlési határozatról is megemlékezhetünk, 3 ' amely a népjegyző néptanítóknak is szavazati jogot adott. A népoktatás hálózatának a fejlesztését - végül is sem a feudális államszerkezet pénzügyi lehetőségei, sem pedig a tanítóképzést ellátni - még alacsony színvonalon sem tudó normális iskolák - magukra vállalni nem tudták, noha 1828-tól, illetve 1839-től a katolikus és a protestáns egyházak által felállított és működtetett tanítóképezdék után, 1840-ben még újabb öt „királyi katholikus" tanítóképző felállítását - köztük a nagykanizsaiét is - határozta cl a kormányzat, mégis a győri tankerület főigazgatójának szinte évenként kellett még ezekután is a főtanodák figyelmét arra felhívni - legutoljára éppen 1848. január 18-án -, hogy ,,a tanulóifjúság évenként a tanítóképző intézetekre és a közjó előmozdítására legszebb módot és alkalmat nyújtó pályára figyelmeztessék." * * * A népiskola szerepének súlyára és hatására, főképp hiányosságára következtethetünk - korszakunkból - Berzsenyi Dániel: A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairól című (1833) agrár- és művelődéspolitikai tanulmányát forgatva is, amely a nemzet előremenetelének és haladásának gátfaiait szellemi és anyagi szegénységünkben látta, a reformkor legjobb nemesi koponyáival
