Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Kanyar József: Népiskola Somogyban a XIX. század első felében (1806-1848)

nép nevelésének a gondolata, amely szerint egyrészt „köznépet oly állapotra kell juttatni, melyben mint ember és polgár a társasági céloknak megfelelhessen", másrészt pedig szabaddá kell tennie, hogy gyermekét meggyőződésből járassa az iskolába, mintsem a hatósági kényszerítés következményeként, még sok kívánnivalót hagy maga után. Nem tagadta a választmány azt a felismerést sem, hogy „a népnevelés ügye a tanítók jobb karba való helyheztetésének s fizetéseik biztosításával nagy lépést tehetne előre, hisz a nagyobb tanítói fizetések mellett jobban ki lehetne választani a tanítókat, akiktől így el lehetne várni azt, hogy magukat minden más nemtanítói munkától szabaddá tegyék s így minden idejüket - egyedül - a tanításra fordíthatván". A választmány arra is felszólította újólag a községeket és a földesurakat, hogy a „népnevelők": a tanítók fizetéseit „szabad ajánlásképpen" annyival növeljék, hogy azok a községek - népesség szerint - osztályozott nagyságához igazodhassanak, s ameddig ezen összegeket a községek fizetni nem tudnák, úgy a hiányokat „a honni pénztárból", azaz a megyei házipénztárból pótolják. A választmány végül is, ha ért is el részeredményeket, nem merte az egész kérdéskomplexumot a saját hatáskörében megoldani. Miután a cél elérésére a jobbágyok megadóztatását veszélyesnek tartotta a megye, s így a kérdés megoldását az országos törvények hatáskörébe utalva, arra utasította a követeit, hogy nyomatékkal hangsúlyozzák a megye álláspontját az 1839/40-es és az 1843/44-es országgyűléseken. Végül is a választmány csak annyit végzett, hogy a 6-12 éves falusi gyermekek iskolába járását nyomatékkal szorgalmazta s elvárta a lelkészektől, hogy azok az iskolai „próbatételeken" rendszeresen megjelenjenek. Az egyes körzetek összeíró bizottságainak a jelentését forgatva nagyjából egybehangzó véleményeket olvashattunk a földesurak magatartására vonatkozóan. Kund Vince táblabíró és Bogyay Elek alszolgabíró jelentése az I. körzetből - többek között - még arra is kitért, hogy „egész foglalatoskodásunk sorában leginkább figyelemreméltónak találták, hogy Csombárd és Bodroghi szomszéd helységekben semmi tanító intézetet nem találtunk, sőt hogy innent ezen két helységből valahová (ti. is) a gyermekek oskolába járnának, megütközésünkre tapasztaltuk". A bizottság tagjai jónak látták megjegyezni mindezen felül, hogy a tanítói fizetések gyarapításának a kérdésére nem válaszolt körzetükben sem a saárdi Somssich család, sem herceg Eszterházy Pál „őkegyelmessége", de még a vámosi, a somogyvári, a táskái és a varjaskéri földesurak képviselői sem jelentek meg, ennélfogva semmiféle pozitív válasz nem érkezett részükről a tanítói javadalmak emelésére vonatkozóan. Ez volt szinte - szószerint - az értelme annak a jelentésnek is, amellyel - egy másik körzetből - zárták összeírásaikat: 1839. augusztus i-én Záborszky Alajos táblabíró és Kovácsy Pál szolgabíró. * * * A megyék által kiküldött bizottságok sorában a Somogy megyei is - mint láttuk - éveken keresztül folyamatos tevékenységet fejtett ki. A bizottságok elkészült tervezetei között a megyék csaknem mindenütt a fiútanulók iskolakötelezettségének (A lányokra vonatkozóan e kötelezettséget rövidebb időre javallottak!), az egyházak szupremáciájának a fontosságát, valamint a gyakorlati ismeretek oktatásának, s a tanítói és a jegyzői munkakörök egymástól való szétvá-