Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Laczkó András: Pályaképvázlat Roboz Istvánról
polnai imádság írójának nemes megemlékezése.” Arányérzék egyáltalán nem tűnik ki ebből a levélből. Ugyanilyen vonások jellemzik az Országos Történelmi Ereklye-Múzeum küldeményét is, amelyben a dicséretek válogatatlan halmazát szórják a Somogy szerkesztőjére. Nézzük meg ezután, miért kétséges, nem bizonyos, hogy valóban Rofooz az imádság szerzője. Először: 1849. márciusában Somogy császári fennhatóság alatt álló terület volt, és báró Kemény Zsigmond nem tartózkodhatott itt (annál kevésbé, mert Debrecenbén volt a képviselőházzal, ahol a kérdéses időpontban épp a „mérsékel párt organizatiojára” fordította a legnagyobb figyelmet). Nem lehetett és nem is volt itt báró Wesselényi Miklós sem. ö ugyanis 1848. szeptemberének végén családjával együtt elhagyta az országot, Freywaldauba ment, és nem „is tért vissza a szabadságharc bukásáig”.13 ök semmiképpen sem tanúskodhattak a szerzőség mellett. Roboz pedig mindenütt rájuk hivatkozik, illetve még Kazay Miklósra, akivel viszont a nexusa olyan volt, hogy az eleve kétségessé teszi a hitelt. Másodszor: maga a szerző, Róboz is hol így, hol úgy ír a keletkezés körülményeiről. A Somogy ban Kazay Miklós nekrológjában például 1848-ra (!) teszi az időpontot: „A 48-as híres tahi képviselőválasztás után ott volt velem Ádándon Csapody Pálnál, mindőn báró Weselényi Miklós, báró Kemény Zsigmond, Tallián Lajos. stb. vendégeknek felolvastam Kossuth imáját.”16 A későbbi hivatkozások pedig mind átvételek17, amelyeknek nincs bizonyító erejük, csak ismétlik Roboz szavait, illetve azt, amit Tóth Béla közreadott. Persze a koronatanúk kiesése ellenére is lehet, hogy Roboz a szerző, de ezt vitathatatlanul csak az eredeti fogalmazvány előkerülésével lehetne állítani .. . Petőfi ügyéért? Amikor a Petőfi Társaság megalakult (1876), Roboz még nem gondolt arra, hogy a névadóval „közös” emlékeit papírra vesse. A társaság kezdetben Jókait jelentette számára. Még akkor is, amikor negyven éves írói jubileumát ünnepeltette, a nagy írónak címezte meghívását és nem a szervezetnek. Kiderül ez abból a levélből, amelyet a társaság alelnöke küldött Roboziiak: „ Kedves Pistám! Szíves meghívó leveledre röviden válaszolom, hogy a Petőfi-társaság képviseletében én fogok üdvözlésedre menni Kaposvárra; így határoztuk el tegnap este Jókainál, ki engem küld, de azt mondta nekem - ezt csak sub rosa súgom meg -, hogy neked fog valamit írni a jubileumod napján a lapodba. Csak ennyit válaszul kedves soraidra! A viszontlátásig ölel tisztelő híved: Ko- mócsy József. Bp., 1887. 24/4.”18 A dokumentumot Kanyar József közölte történelmi olvasókönyvében, azzal a megjegyzéssel, hogy a társaság képviseletében Komáromi János „látogatott Kaposvárra”. Sem Jókai, sem Komáromi, de még a levelet aláíró Komócsy sem jött el, mint ezt az alábbi távirat bizonyítja: „Elháríthatatlan ok akadályozott abban, hogy Kaposvár szép ünnepén megjelenhessek a Petőfi társaság nevében, de lélekben mindnyájan ott vagyunk, hol a toll Veterán munkását, ki még erejének javában szolgálja a közérdeket, üdvözöljük. Komócsy József, a Petőfi Társaság alelnöke.”19 Jó tíz évvel később, amikor a szervezet egyre erőteljesebben kezdte kutatni és gyűjteni a Petőfire vonatkozó adatokat, határozta el Roboz, hogy megírja, amire emlékszik. Lapjában és máshol a XIX. század nagy költőjéről több 233
