Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Laczkó András: Pályaképvázlat Roboz Istvánról
címmel írt: Petőfi Sándor és az én pápai emlékem, Petőfi és Koboz, Petőfi Sándor Pápán. Ezek a cikkek - mint többen megjegyezték - az ő nem teljesen hiteles emlékezéseit tartalmazták. 1973-ban a megyei könyvtár Koboz István emlékezései Petőfi Sándorra címmel egybegyűjtve kiadta cikkeit. Akkor úgy tudták, hogy az első rész a Somogy 1906. évfolyamában jelent meg, s ezt követte még hét fejezet, majd úgy tűnt, hogy az év november 18-án Roboz befejezte a sorozatot. De nagyjából egy óv múlva megtoldotta Petőfi Sándor és Puzdor Gyula Pápán című nyolcadik résszel. Sőt, a Somogy megszűntéig (1916. febr. 21.) még kétszer írt e témaköriből. 1912. februárjában Petőfi és Roboz ban „tarkabarka képei között röviden szólt a pápai évekről is, meg a nagy költővel kapcsolatos emlékeiről (a néhány sor persze nem indokolja a cikk címét). 1913. júniusában Petőfi Sándor PápánnsA még egy folytatással jelentkezett. Meg kell azonban jegyezni, hogy a sorozatot 1897. március 14-én kezdte közölni Petőfi Sándor és az én pápai emlékem címmel. (A nagy költővel való foglalkozás a lapban jóval korábbi, hiszen Petőfi Kossuthoz írt levelét először 1866. június 5-én jelentette meg a lapban). A sorozat írásának közvetlen kiváltó okát is megtudjuk a Somogy közleményeiből (1906. szept. 23.). Endrődi Sándor a Petőfi Társaság alelnöke 1906. április 14-én küldött egy felszólító levelet Roboznak: „Kedves Pista Bátyám! - Egy nagy szívességre kérem. A Petőfi Társaság mulasztásait akarjuk kireperálni és megkezdtük a gyűjtést mindén irányban. Minden Petőfire vonatkozó dolgot - a legapróbb hírlapi cikkekig - össze akarunk gyűjteni. Ha kép, ha hangjegy, ha lev. lap, ha könyv, ha füzet stb. mindent. Semmi tevékenységet sem mellőzünk. Az anyag re'ngeteg s lelkes emberek segítségére van szükségünk, hogy törekvésünkben támogassanak. A régi gárdából elsősorban a bácsira gondoltam, hogy nézzen szét a portáján, könyvtárábán, asztalfiókjában s ha valami Petőfire vonatkozót talál: legyen oly jó, küldje meg nekem, a Petőfi Társaság hálával fogja nyugtázni s örök letétként őrzi meg adományozója neve alatt. Ha első kiadások volnának (mert fájdalom, még ezek sem teljesek a társaság könyvtárában) arról is legyen szíves értesíteni. 16 év múlva meglesz a Petőfi-ház. Ott helyezünk el mindent. Most a fővárosi múzeumban van egy szobánk (Petőfi szoba), hol Wertheimszekrényben őrzünk minden értékesebb Petőfi ereklyét. A küldemény tehát most is biztos helyen helyezhető el. Azt akarjuk, hogy a nagy poéta születésének 100. évfordulójára készen legyünk. Időnk hát bőven van, de a munka is rengeteg. A nagy kultúráéit ajánlom kedves urambátyám becses figyelmébe, hiszem, hogy a Berzsenyi Társaság lelkesebb tagjai is szívesen fognak segítségünkre jönni”. Roboz a dokumentumot természetesen közreadta és jelezte lapjában, hogy van bőven adata a költőről, aníiak ellenére, hogy Petőfi „pár osztállyal” előtte járt. Első emlékezéseiben mindjárt arról beszélt, hogy mennyi „áhítattal” és figyelemmel foglalkoztak a lírikussal és utalt több versének - cím szerint: Ideál, Billikomból, Ölmos botok - keletkezési körülményeire. Azonban ezek közül csak az első helyes. A billikomból címmel Roboznak magának volt egy fel- köszöntés gyűjteménye és ezt keverte össze Petőfi versével. Az Ölmos botokról pedig 'nem tudnak a későbbi kutatók. Közleményeit mindenesetre továbbította a társasághoz, s ezekre Endrődi így reagált: „A Somogy Petőfiről szóló érdekes és becses számait megkaptam és köszönettel nyugtázom. Ezekkel a cikkekkel 254
