Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Andrássy Antal: Katonai terror Somogyban 1919 őszén
Árpád, Klepp Károly, Kudar Lajos, Lackovics László, Léderer Gusztáv, Orosz György és Szegheő főhadnagyok, Jehn Sándor, Léderer Sándor, Szabó Béla hadnagyok, Menyhárt Antal, Vippera Frigyes és Vippera János alhadnagyok. A osend- őrség országos felügyelője 1922. január 22-én a több éve folyó vizsgálatot, mivel ők . . 1919. évi augusztus 28-án Marcali községben a kommün alatt vezérszerepet vivő több polgári egyént kivégeztek” megszüntette. Az indoklás a következő: „...a folyamatban levő büntető eljárást - a nyomozás eredménye - és a múlt évi 53. sz. Rend. Közi. (Szab. Rend.) közzétett 32803/eln. 13-1921. sz. körrendeletemben foglaltak alapján figyelemmel arra, hogy nevezettek a cselekményükkel a magyar jogi és nemzeti eszme ellen elkövetett ténykedésükkel felkeltett közelkeseredés és menthető felháborodás hatása alatt és abban a téves meggyőződésben követték el, hogy a cselekményükkel a magyar faj és nemzeti eszmét szolgálják - őket kegyelembén részesítem és a bűnvádi eljárást megszüntetem.”177 Ezzel valamennyi gyilkost felmentették és a katonai, polgári életben további karriert futottak be. 6. Csurgó Augusztus 2-án, a késő délutáni órákban Latinca táviratához igazodva, Dr. Dohány Jenő a csurgói járási hivatal vezetője, járási közigazgatási megbízott a kormányzótanács lemondását közölte a községekkel. Dr. Dohány a munkástanácsok további funkcionálását és a rend fenntartását jelölte meg feladatul. „A rend fenntartása a legfőbb feladat, ennek érdekében szükség esetén karhatalmat kérjen tőlem. Az antant a gazdasági blokád rövid időn belüli megszüntetését megígérte. Ha rend lesz, rövidesen béke lesz és a jelenleg mostoha viszonyok megváltoznak.”1'8 A járás több községében a helybeli gazdagparasztokból néhány nap alatt megalakultak az ún. kisgazda szakaszok, a polgárőrségek. Elsők között, augusztus 4-én az őriilosi módosparasztok szervezkedtek, hogy a helyben állomásozó vörös karhatalmi századot lefegyverzik. Miután ez, az áruló tisztek segítségével sikerült, másnap a Kakonya pusztán állomásozó szakaszt akarták foglyul ejteni. Miután a vöröskatonák erről értesültek, az „1. számú vasúti őrháztól a Principális csatornán keresztül vezető vasúti hídig a töltés melletti védőállást elfoglalták.” Az ellenforradalmárok közül Bogdán György elesett, Iváncsics Ferenc eltűnt, Kolonics János pedig súlyosan megsebesült. „A polgári őrség mivel látta azt, hogy a terrorcsapatot lefegyverezni nem tudja, onnan Őrtilos község felé menekült.”1'9 A vöröskatonák is elhagyták állásaikat, többségük Horvátországba menekült. Minden bizo'nnyal a kakonyai harc a Magyar Tanácsköztársaság utolsó fegyveres fejezete volt. Néhány nappal később a miháldi ellenforradalmárok letartóztatták a helybeli munkástanács elnökiét, Simon Sándort és Simon Jenő tanítót.180 A helyileg kezdeményezett terrorhullámot követte a központi intézkedés a letartóztatások kiszélesítésére. Jellemzőnek tartjuk a megyei utasítást, amely hivatkozva a belügyminiszteri rendeletre kimondta, hogy a „. . . kommunizmusnak nemcsak azok a szereplői veendők őrizetbe, akik valamely bűntettet követtek el, hanem azok is, akik a társadalom rendjét és az állami élet alapjait veszélyeztető kommunizmus érdekében agitáltak, magukat a veszélyes eszmék híveinek vallották, példájukkal vagy vállalt szolgálataikkal a társadalmi rend fel339
