Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Andrássy Antal: Katonai terror Somogyban 1919 őszén

céjét, ahol a dorogi vöröskatona bányászokat kínozták. Innen a Braun-villa pincéjébe került, ahol Freisbergerrel találkozott. „A pincében 28-án voltak, de azok közt nem volt két ember ép, sok még mozogni sem tudott. Egyesek mondták, gyere, fordíts a másik oldalra” - emlékezett vissza Tóth György. Estefelé öt kocsi jelent meg és a tisztek „megragadták az embereket, húzták mint a rongyot, volt akit háromnak kellett megfognia.” Tóthot ezután a Varasdi-Deutech magtárba kísérték, ahol szintén néhány napot töltött. Szemtanúja volt a Veszprémből odaszállított munkástanácsi tagok elhurcolásának. Ezután a Gizella-udvarban lévő fogdába került. Éjszakánként, akár a Deutsch, akár a Gizella udvarban volt lefogva, hasonló jelenetek játszódtak le. Késő éjjel megjelent egy-egy tiszti járőr, kiválasztott 8-10 főt és örökre eltűnt velük/'6

A Varasdi-Deutsch fogdából 1919. augusztus 26-ról 27-rc virradóan következett a siófoki „Szent Bertalan éjek” közül a legborzalmasabb. Az első beszámolót róla Hayden Iván Mátyás volt foglár elbeszélése alapján a Népszava közölte 1919. október elején. Hayden a fővárosból érkezett és elvállalta a fog- lárságot. Hayden szélhámosságairól ismert volt az első világháború előtt. Álőrmester és katonaszökevényként 1913—1916-ig sok munkát adott a rendőrségnek. Az első világháborúban katonai fogdák és a nemibeteg kórházak lakója volt. Ügy gondolta, hogy 1919 augusztusában elérkezett az ő ideje és a románok által megszállt fővárosból, álőrmesteri egyenruhában és vásárolt kitüntetésekkel Siófokon a térparancsnokságon vállalt állást.

Azonban íz ott látottak és tapasztaltak meghaladták még az ő képzeletét is ás megszökött Siófokról/7 Október 4-én már napvilágot látott - elbeszélése nyomán - a tömeggyilkosság. A későbbiekben, a leghitelesebb beszámoló a Proletár 1920 novemberi számában, Lovassy István tollából Egy siófoki Bertalan éj címmel jelént meg. Lovassy a gyilkosság megmenekült szemtanújával, Kiinger Hugóval készített interjút/8 A románok által megszállt Veszprémbe, 1919. augusztus 23-án éjijei - a megszállók hívására - Bibó Dénes főhadnagy és Kohlbach őrmester parancsnoksága alatt egy tiszti járőr érkezett. A fogházgondnok és az egyik fogházőr segítségével kiválasztották a tanácsköztársasági vezetőket: „Próder László vörösőrparanosokot, volt rendőrfogalmazót az örökké forrongó, képzett, magábavonult, forradalmi lélek. Rimpek Lajos megyei hivatalnokot, Bibó alispán személyesen gyűlölte, becsületes szocialista gondolkodása miatt, apró testvéreit és özvegy édesanyját tartotta el. Dr. Sági Ede Oroszországot járt, rokkant, féllábú ügyvéd, vádbiztos, képzett szocialistát. Simon Antal szabómestert, volt vádbiztost. Oroszországból hazatért, lelkes elvtárs volt, két gyermek atyja. Roland Ferenc cipészmunkást, megyei direktóriumi tagot. Több mint egy évtizede vett részt a megyei munkásmozgalomban. Fanatikus híve volt a kommunizmusnak. A képzett, becsületes elvtárs mintaképe volt. Szintén családos. Komlós Jenőt, a Vörös Hadsereg toborzóját, lelkes fiatal elvtársat, Kiinger Hugót, zirci járási megbízott, Kisfaludy Gyula balatonalmádi, Erhardt József devecseri és Szigeti József veszprémi munkástanácsi elnököket, s a következő vörös proletárkatonákat: Pap Gábor, Cserényi László, Orovecz József, Sülé Béla, Király Lajos, Scbwarcz Gyula, Krausz Lajos, Szlavonits János, Simon Benő, Stumpfhauser János, a három testvért: Krammer Ede, Viktor és Béla, Schneider József, Tamáso- vics Sándor, Zazvonics János, Varga Lajos, Sági József, Göndöcs János, Pap József, Szabó János, Baor István, Plank István, Mayer Gyula, Herke János, Illik- mann Lajos, Amrein Kálmán, Hitter Kálmán, Simon József, végül Bogdán Kál315