Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Andrássy Antal: Katonai terror Somogyban 1919 őszén

mán elvtársakat.” Veszprémből Balatonfüredig kocsikon, majd a Helka hajón szállították őket Siófokra. „Foglyokat a Fő utcai Varasdi-Deutseh magtárba zárták és éjfél tájban kihajtották az összes foglyot az utcára. A menetet vagy két tucat Erdélyből Siófokra menekült csendőr kísérte. Egyik jobban be volt rúgva, mint a másik. Amikor megérkeztek arra a helyre, ahol a tabi vasútvonal elágazik a budapest-kanizsai vonaltól... a foglyokat sorakoztatták. Amikor ez megtörtént, a csoportot körülfogták a részeg csendőrök, akik időközben erősítést is kaptak és mintegy vezényszóra kezdetét vette a védtelen' emberek lemészárlása. Lőfegyvert nem használtak, szuronnyal, rohamkésekkel, ólombunkóval ütötték, verték, szúrták őket, mindaddig, amíg csak halálbörgésük hallható volt” - írta visszaemlékezésében Karlicsek Ferönc.49 A halálraszánt csoporthoz csapták Halász Lajos (1893-1919) siófoki asztalossegédet, akinek jelentős szerepe volt 1918-19-ben. Hayden bűnössége Halász elhurcolásában az özvegy szerint bizonyos, mivel előző este átadta neki a fővezérség által kiállított elbocsájtó cédulát. Ennek ellenére éjjel elhurcolták és meggyilkolták.50 Hayden 1919-ben írt visszaemlékezése „Feljegyzéseim 1919. augusztus 26-tól szeptember 24-ig” címmel gyilkos tisztek közül megemlített néhányat: Ezek Bibó Dénes fhdgy., Lószay íhdgy., Rozgonyi fhdgy., Fényes fhdgy, Sipos fhdgy. és Perczel százados. A gyilkosságban résztvett Báthory és Süli őrmester.01 A gyilkosságból egyedül Kiinger menekült meg, aki egy fehér katona mentett meg és később a Balaton partjáig kísért. Kiinger ezután egy' elkötött csónakon evezett át a túlsó partra, majd onnan a fővárosba ment.02

A gyilkosságra 1947. áprilisában, a mártírok exhumálásakor derült véglegesen fény. A 7-es számú műútról kb. 25-30 méterrel és a vasúti síntől kb. 3-4 méterre találták meg a tömegsírt. A tömegsírt Palkovics József - Halász Lajos fia - 1947 kora tavaszán találta meg és az ő útmutatása nyomán kezdődött meg az exhumálás. „Lassan, elővigyázatosan folytattuk a sírgödör felnyitását. Egymás után jöttek elő a villanydróttal és szíjakkal gúzsbakötözött csontvázak. Egy, kettő,. . . tíz, . . . húsz és a végén 40 koponya jelentette a Horthy pribékek kegyetlen vérfürdőjét. Volt olyan csontváz, amely állt a gödörben, kapaszkodott kifelé és közben fejére kapta az ütést.”03 Az exhumálásnál jelen lévő dr. Kállai Magda tisztiorvos megállapította, hogy a koponyák többségén egy kis felületű, rendkívül nagy ütőerőt képező tárgytól eredő koponyasérülés volt tapasztalható.

Ezekben a napokban gyilkolta meg Tüköry Dénes huszár fhdgy. Siófokon több késszúrással - mielőtt fogait kiverte -, Gilbert Aladár t. hadnagyot, mivel tudott Tüköry korábbi gyilkosságairól. Tüköry Prónay tisztje volt és a Siófokon hátrahagyott szakaszban szolgált.54 Tüköry 1919 augusztusától az ún. propagandajárőr szolgálatot végezte, ami a „nemzeti hadsereg” és a tőkés restauráció népszerűsítését, valamint a levert Tanácsköztársaság rágalmazását jelentette. Közben a bujkáló vöröskatonákat és tanácstagokat besúgás alapján elfogták és sokat közülük meggyilkoltak. Vélinszky László Fejér megyei tanító, aki a Tanácsköztársaság idején a művelődésügyet irányította, Tüköry foglya volt Siófokon, őt hurcolták magukkal egy-egy környékbeli propagandaútra. „Mert hiszen ezeket a tiszt urakat a falu józan lakossága mindenütt utálta, de Fejér megyében Velinszky Lászlót szerette a nép, hát annak szavát zsarolták ki a maguk részére. Ilyen eszközökkel szervezték a nemzeti újjáébredést.” Velinszkyt utoljára azonban nem Tüköry, hanem Kmetty Károly főhadnagy vitte egy lovaskocsin Siófok határába. „Alig, hogy olyan helyre értek, ahol nem kellett tartani, hogy szekér jön, a ko316