Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Függelék
A modern kor tehát bőségesen el van látva forrásokkal, s ezért e korszakban egész tárháza alakulhat ki a történeti vizsgálódás tárgyának. Az egyre újabb és újabb témák beiktatása extenzív, a vizsgálatok mind rövidebb időtartamra szűkülése pedig egyre intenzívebb kutató-feltáró munkát eredményez. Persze a bőség megteremti a maga zavarát e tekintetben is: a témaválasztás nem köny- nyű dolog, mert az óriási forrásmennyiség rendkívül szerteágazó, ritkán adódik valóban szervesen összetartozó, olyan komplett és komplex anyag, amelyben az elsődleges források történeti értéke valóban becses, és a kutató számára nagy jelentőségű. Ezzel összefüggésben válik a témaválasztás a helytörténeti kutatómunkának komoly erőpróbájává. III. A témaválasztás kérdéséről A téma kitűzése s az erre irányuló konkrét kutatások megkezdése előtt az első és legfontosabb teendő a rendelkezésre álló forrásanyag sokoldalú és alapos számbavétele, mennyiségi és minőségi feltérképezése. A források körének, minőségének bizonyos fokú előzetes megismerésével, a téma körvonalazásával egyidejűleg vetődik fel annak a kérdése is, hogy adott területre vonatkozó, vagy éppen tematikus, tehát az adott történeti jelenség helyi viszonylatban gyökerező meghatározottságának az összes helyi tényezővel való összefüggése feltárását célzó legyen-e történeti vizsgálódásunk. (A legújabb korban egyébként igen gyakran találkozunk azzal az esettel, amikor a „mesterségesen” zárt területi egység - legalábbis néhány történeti jelenségre vonatkozó — szerves egységű forrásanyagot is magában foglal.) i. Ha bármilyen meggondolás alapján (megrendelés, lokálpatriotizmus stb.) a klasszikus értelemben vett helytörténeti feldolgozás készítése a cél, az első feladat annak eldöntése, milyen területi egységre terjedjen ki a vizsgálat. A megfelelő forrásanyag létét és kutathatóságát már feltételezve, itt most azokra a legfőbb szempontokra hívnánk fel a figyelmet, amelyek az adott területi egység kiválasztását leginkább motiválhatják. Ha tájegység történetének kutatására vállalkozunk, legfőbb kritériumunk az legyen, hogy olyan területi egységet jelölünk ki, amelynek népe az országos (makro)struktúrán belül egyazon típusú szociális és ökonómiai (mikro)struktúrák részeseként képezett organikus egységet. Az ilyen táj egyben többnyire földrajzi egységet is jelent, hiszen egy táj képét a rajta élő nép termelő munkáján kívül alapvetően meghatározzák (természeti és gazdasági) földrajzi viszonyai is. A földrajzi táj természetesen a történész szemléletében mindig elsősorban történeti tájat jelent. Kiterjedését tekintve relatív fogalom. Sajátos történeti-földrajzi tájat alkothat nézetünk szerint egy folyó völgye, a Kisalföld, vagy a Hajdúság (mint a hajdúvárosok összessége), szénmedence (Tatabánya és környéke, vagy a salgótarjáni bányavidék). Hazai viszonylatban a legnagyobbak: a Dunántúl, az Alföld. A történeti (földrajzi) táj mindig lényegében azonos természeti-földrajzi adottságokkal rendelkező, azonos termelési ágakkal foglalkozó, történeti múltjában azonos gazdasági és társadalmi struktúrában fejlődött és élő ökono- miai-szociális egység. A kisebb területi egységek történelmi vizsgálatának sorában bizonyos célszerű szelekcióra van szükség. Ha olyan kisebb tájegység területén belül választjuk ki valamely helység történetét témának, ahol nyilvánvalóan számos nagyon hasonló, vagy éppen majdnem azonos fejlődésű települést találunk, akkor - a forrásadottságok alapján természetesen - ajánlatos annak törénetét feltárni, amely minden előzetes tapasztalásunk szerint a leginkább, szinte tipikusan reprezentálja a nagyobb régió összes lényeges vonásait. Vagy éppen ellenkezően: annak a helységnek a múltját érdemes megírni, amelyik a leginkább eltérő fejlődési sajátosságokkal rendelkezik. Érdekes szempontja lehet a terület megválasztásának az is, ha éppen nem homogén gazdasági-társadalmi viszonyok uralkodnak, hanem eltérő termelési övezetek, különböző tájegységek találkozási pontjában fekszik a terület. (Pl. a Pest környéki „kétlaki” emberek tömegeit kibocsátó községek, járások zöme, amely az ún. budapesti agglomerációs övezetet képezi.) A területi elven alapuló falu- vagy várostörténetek, a járás- vagy megyetörténetek és a régiótörténetek egyaránt képezhetik komplex területi vizsgálódás tárgyát, amelynek eredményeként a monográfiában a település földrajzi viszonyaitól a gazdaság-, a társadalom-, a politikai és a művelődéstörténetig minden fejezet megtalálható, s lehetnek olyan, lényegében tanulmánygyűjtemények, amelyek a történelemnek csak bizonyos korszakait s csak bizonyos problémáit tárgyalják. (Előbbire kitűnő példa: Tatabánya I—II. 1972, utóbbira: Tanulmányok a ráckevei járás múltjából, Ráckeve, 1972.) 47a
