Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Függelék
Az egyes jól körülhatárolt területek történetének feldogozása folyamán a legfontosabb módszertani követelmények egyike: az összehasonlítás. A történeti vizsgálódás nem szűkülhet sohasem csak az adott területre. Szükségszerűen elszürkül, provinciálissá válik az a munka, amely csak adott területének forrásait kutatja, amelynek szerzője nem rendelkezik széles körű történelmi ismeretekkel az országos történet - sőt az egyetemesség - irányában. Ebben a történeti műfajban csakis akkor nyújthatunk értékeset történettudományunk egészének, ha feldolgozásunk mind szemléletében, mind módszerében, mind tárgyalt anyagában, mondanivalójában szervesen - s nem kívülről körülírtan, az országos történet legfőbb mozzanatait egy-egy bevezető fejezetben vázolva, tehát szemléltetésként szervetlenül hozzáfűzve, csak úgy ,,megemlítve” - kapcsolódik, ötvöződik az országos történet egészéhez. A helyi jelenségek tényeit és belső törvényszerűségeit csak olymódon értékelhetjük reálisan, tényleges jelentőségüknek megfelelően, a valóságos folyamatok egészében, ha az országos történet folyamatainak ismerete, történetírásunk kérdésfeltevései és egész szemlélete át- meg átszövik a helyi jelenségeket tárgyaló gondolatmenetünket. Az összehasonlító (komparatív) módszer így válik egyik legfontosabb biztosítékává annak, hogy a történeti valóságot a lehető leghívebben rekonstruáljuk. 2. Ha - indíttatva és ihletve esetleg éppen az országos történetírás néhány problémája által - bizonyos témára, adott történelmi jelenségre kutatunk vidéki forrásanyagban, akkor a források felmérése után, azok ismeretében kell témánk körülhatárolásához látnunk. A téma lehet gazdaság- vagy társadalomtörténeti, politika- és kultúrtörténeti egyaránt. Míg az előbbiekben a területi egység kiválasztásához nyújtottunk egyikét szempontot, majd az összehasonlító módszer fontosságát emeltük ki, most eleve hangsúlyozzuk, hogy itt az összehasonlítás igényét illetve követelményét immanensnek tekintjük, hiszen csakis összehasonlító szemlélet alapján juthatunk el magához a témához, annak körülhatárolásához is. Tudniillik eleve csak az országos történetírás adott eredményei, helyzete és problémái alapos ismeretében láthatjuk, milyen témák, mely történeti jelenségek tisztázására van szüksége az országos történeti szintézisnek. Ha vannak ún. „fehér foltjai” történetírásunknak (márpedig még mindig viszonylag sok van) akkor ezek ismeretében érdemes olyan részfeldolgozásokra vállalkozni, amelyek egy-egy jelenségnek a teljes meghatározottságát, mind az országos viszonyokba ágyazott- ságát, mind pedig a helyi tényezőkkel való mindenoldalú kapcsolatát: a teljes realitást igyekeznek feltárni. (A fehér foltokhoz: nem rendelkezünk legfeljebb csak egyes korszakokra olyan témák szintetikus feldolgozásával, mint pl. az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, a hitelélet, a közlekedés, a parasztság, a polgárság, az értelmiség, a nemesség, az egyházak, az oktatás stb. története; vagy a kisebb témakörökből: a növénytermesztés, a kézműipar, a külkereskedelem, az úthálózat, a vasutak, a hivatalnoki réteg, az egyházi oktatás, stb.). A helyi viszonyok részletes feltárását végző ilyen jellegű munkákban a legfőbb módszertani követelmény az, hogy itt a helyi és a központi szervek forrásanyagait egyszerre és a maguk tényleges, szerves kapcsolódásaiban kell kutanunk és felhasználnunk. Ilymódon biztosítható ugyanis szinkronszemlélet; az országos és a helyi történés tényleges, valóságos összefüggéseinek együttlátása és együtt láttatása. Enélkül torz, és nem lehet teljes sem az ún. „országos" történetírás - hiszen eltekint a tényleges országos realizálódástól -, és féloldalas marad a történeti kép akkor is, ha a helyi jelenségeket nem az országos történések, összfolya- matok egészében vizsgáljuk és ábrázoljuk. JEGYZETEK 1. Mályusz Elemér már 1932-ben leírja, hogy a helytörténet művelése nem elsősorban a hivatásos, a tudós szaktörténész feladata. (Századok, 1932. 103-109. old.) Ma is világos, hogy a helytörténetkutatás fejlesztése „korántsem lokális érdek csupán, hiszen nagyon fontos szerep vár rá történettudományunk szakágainak módszeres munka- megosztásra olyannyira rászoruló együttesében.” (Szabad György: A Magyar Történelmi Társulat Helytörténeti Szakosztályának célkitűzéseiről. Történelem, 11. Bp. 1971. 299. old. - a TIT Központi Kiadványa.) 2. Vö.: Stier Miklós: Legújabbkori helytörténetírásunk elvi, módszertani kérdéseihez. Századok, 1974. 4. sz. 941-954. oldalak. 3. Vö.: Glatz Ferenc: Gondolatok a munkásmozgalomtörténet és a helytörténet kérdéséről. Párttörténeti Közlemények, 1971. 2. sz. 118-122; Uő. (szerk.): Helytörténeti tanulmányok és krónikák a felszabadult Magyarország történetéből. Bp. 1971. 306. p. 4. L.: Szabad György: im. 471
