Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Függelék
A történettudomány módszertani kérdéseivel foglalkozók körében gyakorta hangzik el a megállapítás: mások a forráskutatás, a forrásértékelés, a forráskritika játékszabályai a középkori történet kutató-feltáró-feldolgozó munkája során, és megint mások az új- és legújabb- korra vonatkozóan. Kétségtelen igaz ez a megállapítás, s ez mindenekelőtt abban leli magyarázatát, hogy mások a modern kor forrásadottságai, mert megváltozott maga a „forrástermelés”, minőségileg is új fajták jelentkeznek, és hatalmasra növekszik az új kor forrásainak mennyisé- ge is. Szakszerű és egyre inkább szakosodó hivatalok termelik az akták óriási tömegét. A közigazgatásban keletkezett iratok például rendkívül becses forrásai a helytörténetnek, s bizonyos fajtái kifejezetten értékesek abban a vonatkozásban is, hogy szálai - éppen az irattermelő szervnek az országos, a központi hivatalokkal való intézményi, hivatali kapcsolatai révén - nagyon sok (szerencsés) esetben a köztörténet „országos” forrásbázisát termelő, országos hatósugarú hivatalainak forrásaihoz, a történeti feltárás síkján pedig az országos történeti jelenségekhez vezetnek. A közigazgatás helyi egységeinek forrásai sokszor teszik lehetővé, hogy révükön az országos történet néhány jelentősebb problémája felderítéséhez éppen a helytörténetírás hozzon új megállapításokat. A technika, a tömegkommunikációs eszközök fejlődésével a politikai eredmények hatósugara is mind nagyobb (gyorsabbak, pontosabbak a vidék értesülései és felgyorsulnak reakciói is), a politikai élet központja és a vidéki politika nem válik már annyira cl, mint a korábbi évszázadokban. De gazdaságilag is szervesebb már a nagy egészbe való bekapcsolódás. Ez a jelenség mindegyre erősödik a kormányzati szisztéma fokozódó centralizációja idején. Mindez természetesen tükröződik a korszak irattermelésén is; ahogyan a központi és a vidéki irattermelő szervek kapcsolata rendezettebb, szorosabb és mind több ügykörre, kiterjed, úgy a különböző szervek iratanyagai között is mind több a szervesen egymásba kapcsolódó szál.12 Új típusú forrás, és a korszakban hatalmas mennyiségűre növekszik: a sajtó. Nélkülözhetetlen az új és a legújabbkor kutatója számára. Különleges forráskritikai felkészültséget és jártasságot igényel, másrészt az alaposság mellett - azzal együtt - célratörő, ökonomikus időbeosztást kíván a kutatótól. Egy korszak sajtóját egészében is és részleteiben is ismerni kell, politikai és gazdasági híreivel, kritikáival, vicceivel, karikatúráival, glosszáival, hirdeté^ seivcl, szépirodalmával és apróhirdetéseivel együtt, hogy az adott időszak egész atmoszféráját érzékeltessük. Ugyancsak a modernkori társadalom terméke, az informálás, a politikai szervezés és manipuláció fontos eszközei a röpiratok, röplapok, plakátok. A sajtó és a hivatali iratok terebélyessé váló anyagai mellett jeleznünk kell a hivatalos statisztikai anyagok köréből a statisztikai felméréseknek s ezek kiadásának a korábbi időszakhoz képest is rendszeresebbé, gyakoribbá és a vizsgált területek, jelenségek körét tekintve is kiterjedtebbé válását. A kiadott hivatalos statisztikák mellett felhívnánk a figyelmet a legkülönfélébb nem hivatalos, vagy kiadatlan kéziratos statisztikákra is. Megjelennek, majd megnövekszik száma korszakunkban a különböző évkönyveknek, címtáraknak, lexikonoknak, kiadnak különböző évi jelentéseket (üzemtörténet), alapszabályokat, kompasszokat, prospektusokat stb. A korábbi korszakok feldolgozásának forrásbázisához képest a közelmúlt történetének nélkülözhetetlen - egyben valóban speciálisan új, az előző korszakok történetét feldolgozó munkálatokban teljesen ismeretlen - forráscsoportját a szájhagyomány útján fennmaradó, magnetofonra felvehető, írásba foglalható, vagy éppen kicédulázható, akár interjú-módszerrel lejegyezhető visszaemlékezések képezik. Ebben a forrástípusban is különleges forráskritikai éberségre van szükség, ám ugyanakkor nagyon sok esetben hézagpótló jelentőségűek, hiszen az írott források - számuk bármilyen hatalmas is az új- és különösen a legújabbkorban - töredékesek, sokszor éppen a leglényegesebb adatok, döntések, történések lerögzítése maradt vagy veszett el az idők viszontagságai közepette. És végül: A XX. század technikai fejlődését is tükröző, a modern kor talán legsajátosabb típusú forráscsoportjává válnak a fotó, a film és a magnetofonszalag gyűjtemények. Egész vidékek, városok, falvak nagyarányú és gyors változásainak leghűbb tükrét adják, a későbbi korok történészei számára pedig egészen plasztikus forrásokat jelenthetnek ezek a dokumentumok. A fentiekben - nem térve ki az egyes forrástípusok módszertani (forráskritikai) szempontból való elemzésére - csupán arra törekedtünk, hogy röviden jelezzük, milyen nóvumot hoz a forrásbázist illetően az új- és a legújabbkor történetének feltáró munkája a történész, a helytörténész számára. 11. Néhány gondolat a modern kor történeti forrásairól 469
