Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Tilkovszky Lóránt: A magyarországi német mozgalom válságának a kivontakozása (1930-1932)
minden kísérlet kudarcot vallott, amely a magyarországi németség gazdasági megsegítésére irányult. Minthogy magyar állampolgárságú saját munkatársai közt senki sincs, aki a kívánt ismeretekkel és a szükséges energiával rendelkeznék ahhoz, hogy ezt a munkát a siker tényleges kilátásával végezze, ösztönzésére Köhler 1930. április i-től tartósan letelepedett Budapesten, színleg mint a Deutscher Landwirt című németországi gazdasági lap tudósítója. A magyar kormány azonbán gyanút foghatott, mert Bethlen miniszterelnök a tanulmányút címén és más ürügyekkel Magyarországra érkező németországi diákok által kifejtett propagandát kifogásolva, kifejezetten említette Schoen követ előtt a német településterületeken folyó kálitrágya kísérleteket. A követ jelentése szerint „Bethlen gróf úgy vélekedett, hogy az illetékes magyar hatóságok számára nehéz az ilyen csoportokat a határon visszautasítani anélkül, hogy zaklatás benyomását ne keltenék; reméli azonban, hogy a birodalmi kormány fogja megtalálni a módját az ilyen utazások megakadályozásának”.12 Amikor május 13—14-én Pékár Gyula volt miniszter vezetésével egy magyar delegáció tárgyalt Berlinben a közös érdekű problémák megbeszélésére rendszeresített vegyes-munkabizottság keretében, a káli-akció ügyét az is felvetette, s a delegációban helyet foglaló Pataky Tibor államtitkár bemutatott egy megszerzett referátumot is a szászországi diákszervezetek egyik üléséről, amelyben beszámoltak arról, hogy „trágyázási kísérletek leple alatt sikerült magyarországi falvakban, az ottani németség körében politikai németségi munkát (politische Deutschtumsarbeit) végezni, s ezzel a magyar hatóságokat félrevezetni”. A magyar kormány jólértesültségét bizonyító eset meglepte Schoen követet, s egyben meggyőzte arról is, hogy nem hiába figyelmeztette már előre Berlint a legnagyobb óvatosságra Patakyval szemben, kérve személye felől a 'német delegáció tagjain kívül a külföldi németséggel foglalkozó szervezetek vezetői (Karl Loesch, Hilmar Bussche-Haddenhausen, Karl Georg Bruns) szigorúan bizalmas informálását. A magyar delegációban szintén részt vevő Gratz Gusztávról olyan véleményt adott, hogy „az utóbbi időben a német kérdésért jobban kiáll, mint eddig”, de továbbra is kényes arra, hogy német beavatkozási kísérlet 'ne történjék magyar belügyekbe. Ezért nyomatékosan kérte a vele érintkezésbe kerülő német urak előzetes figyelmeztetését: „Gratz őexcellenciája magától értetődően semmit sem tud arról a pénztámogatásról, amit a Volksbildungsverein a birodalomtól kap.”1,1 A magyar kormánynak a káli-akcióval szembeni fellépése óvatossá tette Bleyert: Kóklernek a stuttgarti Deutsches Auslandsinstitut kiadásában frissen megjelent munkáját „A dél-magyarországi mezőgazdaságról, különös tekintettel a magyarországi német parasztságra”, amelyben négyévi tapasztalatait összegezte - német szempontból „szakszerűen”, de magyar szempontból kifogásolható megegyezések kíséretébe'n, - egyelőre nem engedte mozgalma révén terjeszteni.1,1 Bleyer e magatartása iránt Németországban nem sok megértést tanúsítottak, sőt összefüggésbe hozva az imént kifogásolt szemléleti és elméleti hibáival, Fritz Wertheimer meg is támadta miatta Bleyert a stuttgarti intézet folyóiratában, a Der Auslanddeutsche-ban.10 Sok vitára adott alkalmat a hazai német kisebbségi népiskolák három - az anyanyelvet az oktatásban különböző méretekben alkalmazó - típusának gyakorlati kiépítése során mindenfelé tapasztalt azon magyar törekvés, hogy a német tannyelvű (a magyar nyelvet csupán kötelező tantárgyként oktató) A-típusú, vagy akár a tantárgyakat fele részben német, fele részbén magyar nyelven oktató B408
