Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Tilkovszky Lóránt: A magyarországi német mozgalom válságának a kivontakozása (1930-1932)
típusú iskolák helyett legfeljebb C-típusú iskolákat létesítsenek, amelyekben magyar a tanításnye’lv, s a németet csupán kötelező tantárgyként oktatják. Az 1928. nyarán fennállott helyzethez (A-típusú iskola 49, B-típusú 98, C-típusú 316) képest az 1929-re (49, 119, 292), majd 1930-ra (47, 134, 273) kialakult viszonyok nem feleltek meg az emiatt Németországból is erősen bírált magyar kormány azon ígéretének, hogy fokozatosan javít az arányokon, és évente 40-50 C-típusú iskolának B-típusúvá alakításáról gondoskodik. Ráadásul nemcsak C-típusú iskolákat változtattak B-típusúivá, hanem hozzányúltak A-típusúakhoz is; a C-típusú iskolák számának csökkentése pedig nemcsak a B-típusra való átállítás által történt, hanem némelyiküket teljesen magyar tannyelvűvé nyilvánították. Ily módon a német kisebbségi népiskolák száma egészében is csökkent (1928-ban 463, 1930-ban 454).16 A legfőbb nehézséget az okozta, hogy az állami és községi iskolák vonatkozásában is nagy ellenállásba ütköző átszervezés végrehajtása elől bizonyos megfontolásokból mereven elzárkózott az iskolák túlnyomó többségét fenntartó katolikus egyház, s előre látható volt, hogy 1930—31-re a vegyes tannyelvű oktatás kiszélesítését illetően a továbblépés úgyszólván minden lehetősége megszűnik, ha a kormány nem fogja a 'katolikus egyházat elutasító magatartása megváltoztatására bírni. Klebelsberg Kuno kultuszminiszternek Serédi Jusztinián hercegprímáshoz ez ügyben intézett 1929. évi felszólítása teljesen hatástalan maradt, s Bethlen is azt hangoztatta az ügyet szorgalmazó Bleyer és Gratz előtt, hogy az egyház befolyásolására a kormánynak csak igen kevéssé van módja.1' Bleyer ezért már 1929-ben megkezdte a németországi katolikus körök mozgósítását a magyarországi katolikus egyházra kifejtendő hatás érdekében. Ezt szolgálta felszólalása a Freiburg im Breisgau-ban tartott azévi katolikus nagygyűlésen;18 a német sajtóban megjelent cikkei is mélyen evangé'l'ium-ellénesnek bélyegezték az olyan egyházak magatartását, amelyek maguk is az elnemzetietlenítést szolgálják.10 1930. januári németországi látogatása alkalmával a berlini Külügyi Hivatalban felkereste Bernhard Bülow államtitkárt, akivel részletesen megvitatta a magyarországi németség helyzetét.20 Az 1930. februárjában az iskolaügyekről Bethlennel és Patakyval tárgyaló Bleyer és Gratz a magyar kormány határozott fellépését sürgették. Bleyer egyenesen, azzal érvelt, hogy a magyarországi katolikus egyház magatartása miatt „most már a német püspökség is nyugtalankodni kezd, - tisztán egyházi érdekből”. Kétségbe vonta, hogy a kormánynak ne lenne módja az egyház magatartásának megváltoztatására, s mint mondotta, „remélhető, hogy a magyar kormány azt a befolyást, amelyet a felekezeteknek ‘nyújtott pénzügyi támogatás révén gyakorol, oly módon fogja érvényesíteni, hogy a papság is akalmazkodni fog Bethlen gróf intencióihoz”. Bleyer beszámolója alapján Schoen követ azt jelentette, hogy „Bethlen gróf maga utalt a katolikus iskoláknak nyújtott állami támogatás megvonásának lehetőségére”,21 valójában azonban a protestáns miniszter- elnök különös gonddal igyekezett elkerülni, hogy belpolitikai nehézségeit a nagyhatalmú katolikus egyházzal fennálló viszony kiélezésével növelje. Egy május 30-án tartott újabb iskolaügyi tárgyalás nyomán, amelyen a kormány részéről Darányi Kálmán államtitkár is részt vett, az a határozat született, hogy Klebelsberg kultuszminiszter intézzen újabb levélbeli felszólítást a hercegprímáshoz.22 Bethlen pedig személyesen beszélt Serédivel. Schoen követ jelentése szerint a politikai kérdésekben rendkívül óvatos hercegprímás azt mond409