Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a Mezőgazdasági Ipar Rt kaposvári cukorgyárának vonzáskörzetében (1914-1929). (Harmadik rész)

Cukorrépa-termesztési kíséletek Az 1890-es évek második felétől a cukorgyárak egyéni kezdeményezésére több helyütt - így a kaposvári cukorgyár vonzáskörzetében is - végeztek cukor­répa-termesztési kíséleteket, mivel a különböző répafajták, sőt egyazon répafaj­ták is eltérően alkalmazkodtak az eltérő éghajlati, talaj és a hőmérséklet viszo­nyokhoz. A cukorgyárak azonban nem rendelkeztek sem korszerű laboratóriu­mokkal, sem pedig megfelelő tudományos apparátussal. A kísérletek elemzése így sok esetben tudománytalan volt, az elméleti megállapításokat és a hipotézi­seket a gyakorlat nem minden esetben igazolta, éppen ezért az eredményesség ér­dekében véget kellett vetni a „háztáji” kísérleteknek, illetőleg egységes irányítást kellett bevezetni. A magyarországi cukorgyárak vezetői kezdeményezték 1902-ben, a hazai cukorrépa termesztési kísérletek mielőbbi tudományos igényű megszerve­zését. E feladatot az 1903-ban alapított Országos Növénytermelési Kísérleti Ál­lomás látta el. Az első világháború előtt a cukorrépa-termesztési kísérletek első nagy kor­szaka lezárult. A magnemesítés következtében már nem volt számottevő különb­ség az egyes fajták között, de a termésátlag tekintetében még mindig nagy szó­ródás mutatkozott. A növénytermelési kísérleti állomás 1903-1910 között össze­sen 30 magfajtával kísérletezett.70 A többéves kísérletek alapján pontosan meg­állapították a répa termőképességét, és annak minőségi mutatóit is, így többek kö­zött a mag csírázását, a répa kelését, fejlődését, felmagzását stb. vagyis mind­azon tulajdonságokat, amelyek a cukorrépa-ifajták értékeit meghatározták. A mennyiségi és a minőségi mutatók alapján most már egyértelműen eldöntötték, hogy melyek azok a magfajták, amelyek a klíma és a talajviszonyok miatt az or­szág egyes vidékein eredményesen nem termeszthetők. A gyenge minőségű répa­fajtákat lassan kiszorították a nagyobb cukortartalmú és bővebb termésű cukor­répák. Ugyanakkor új répafajtákkal is kísérleteztek és közülük jónéhányat sike­rült a termelőkkel megkedveltetniük. Egy évtizedes tapasztalat alapján bebi­zonyosodott, hogy a jó minőségű, magas cukortartalmú répafajták termőképes­sége gyenge, legfeljebb közepes, míg a gyengébb minőségű répák, a terméshozam tekintetében az elsők között voltak. A répa cukortartalma és terméshozama for­dítottan aránylott egymáshoz. A minősítés alapján tehát azok a répafajták állot­tak az élen, amelyek magas cukortartalommal rendelkezve, legalább közepes termelőképességűeknek bizonyultak. A kísérletezések korszaka azonban még ko­rántsem zárult le, az új répafajták kipróbálása, a nemesítés, a műtrágyák külön­böző variációi, újabb lehetőségeket teremtettek. A továbbiakban a cukorrépa-termesztési kísérletek országos eredményei­nek ismertetésétől eltekintünk és beszámolunk a kaposvári cukorgyár által - a MIR béruradalom aszalói és sántosi kerületeiben - végzett répatermesztési kí­sérletekről. A két kísérleti területen azonos éghajlati viszonyok voltak, mivel a gazdasági kerületek légvonalbeli távolsága legfeljebb 20 km-re tehető. A talaj te­kintetében azonban már eltérő kép mutatkozott, az aszalói kerületé agyagos, a sántosié pedig lazább és humuszosabb volt. E gazdasági kerületek kísérleti par­celláin 1901-től kezdve folyamatosan kísérleteztek a különböző magfajtákkal. Mindkét gazdaságban 23 kát. holdnyi területen termesztettek - kifejezetten kí­sérleti szándékkal - cukorrépát, ezeket a parcellákat azonban a cukorrépa te­377

Next

/
Oldalképek
Tartalom