Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a Mezőgazdasági Ipar Rt kaposvári cukorgyárának vonzáskörzetében (1914-1929). (Harmadik rész)

rületektől elkülönítették. A kísérleti parcellák kezelése, gondozása és adminisztrálása gondos és precíz munkát igényelt. Jóllehet a termelők többsége már csak 2-3 cukorrépa-fajtát termesztett, a kísérleti parcellákon azonban még mindig egy tucatnál több fajtával kísérleteztek. A cukorrépát a fejlődés időszakában 10-12 alkalommal is megvizsgálták, a szállítás idején azonban legfeljebb csak 2-3 esetben.

Az alábbiakban részletesen ismertetjük az 1914-1917. között végzett cukorrépa-termesztési kísérleteket.71 (11. sz. táblázat.) 1914-ben pl. összehasonlító kísérleteket végeztek a hazai tenyésztésű mezőhegyesi és a bánkúti répafajták, valamint a már ismertebb Rabbethge és Giesecke, a Schreiber és az orosz Busz- czynsky féle répákkal. Az aszalói kísérleti parcellák eredményeit - a répa szállításának az időpontjában — részletesebben a 11. sz. táblázatban ismertetjük. A répa fejlődési időszakának táblázatos kimutatásától, valamint a sántosi kísérletek részletes elemzésétől is eltekintünk, így e helyütt azoknak csak az összesített eredményeit tüntetjük fel.

Az aszalói kísérleti parcellákban termelt répák cukortartalma meglehetősen magas volt. A cukortartalom tekintetében - a századelőtől kezdődően - a különböző répafajták között, a nagy szóródás megszűnt és egy nivellálódási folyamat játszódott le. A táblázatban az első helyen álló Maurus Deutsch répa magyar szenczi vállfája 16,80%-os cukortartalommal rendelkezett, de az utolsó helyen álló mezőhegyesi tenyésztésű répa között mindössze 2,6% volt a különbség, . míg a 15. helyen álló Maurus Deutch B. A. répa csak i%-kal tartamazott kevesebb cukrot mint az első helyezett. A cukortartalom tekintetében a Maurus Deutsch magyar szenczi, a Schreiber SO, a Rabbethge és Giescke, a Heine KI. w., a Kuhn naardeni és a Buszczynsky L. „Max” répafajták voltak a legjobbak, a mezőhegyesi, a Mette, a Braune pedig a leggyengébbek közé tartoztak. A Buszczynsky és Lazinszky három variánsa az aszalói agyagtalajban jól érvényesült, míg a hazai tenyésztésű mezőhegyesi és bánkúti répafajták a leggyengébbek között szerepeltek. A sántosi lazább és humuszosabb talajban a hazai cukorrépa-fajtákkal már jobb eredményt értek el, az elemzésekből pedig egyérteműen kitűnt, hogy ezek a későbben érő cukorrépák közé tartoztak. A táblázatban a minőségi sorrend mellett a mennyiségi sorrendet - répa terméshozam képességét - is feltüntettük. Az eredmények igazolták a fentiekben elmondottakat, mármint azt a megállapításunkat, hogy az egyes répafajtáknál a mennyiség és minőség fordítottan aránylott egymáshoz.

Az 1915-16. évi termelési kísérleteknek ismételten az volt a céljuk, hogy összehasonlító kísérleteket végezzenek az ismertebb répafajták, valamint a bánkúti és ménesbirtoki cukorrépafajták minőségi és mennyiségi tulajdonságait illetően, ugyanis egy év tapasztalataiból kockázatos lett volna messzemenő következtetéseket levonni. Ez alkalommal mindegyik kísérleti telepen 1-1 kát. holdból álló 15 parcellát használtak fel a kísérletek elvégzésére. Bár egyazon répafajtánál is mutatkozott - az előző évekhez viszonyítva - szóródás, mind a minőség, mind pedig a mennyiségi sorrend tekintetében, mégis azt tapasztalhattuk, hogy a legjobb minőségű répáknál volt a legkisebb a szóródás. Végeredményben megállapítható, hogy a Buszczynsky és Lazinszky répa az agyagos talajban minőségileg kiváló eredményt ért el, a televényes sántosi talajban, azonban a cukortartalma már gyengébb volt. Ugyanakkor mennyiségileg úgy az agyagos, mint a televényes talajban is a 12-13. helyre szorult. A mennyiségi és a minősé378