Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a Mezőgazdasági Ipar Rt kaposvári cukorgyárának vonzáskörzetében (1914-1929). (Harmadik rész)
15%, Kaposfüreden 18%, Aszalóban 16,5%, Répáson 18%, Rácegresen 16,3%, Lapán 5%, Galamboson 14%, Nyíresen 7,5%, Sántoson 11^8%, Toponáron pedig io% volt a cukorrépa részesedési aránya. Ezek az arányok alapjában véve a későbbiekben sem változtak, legfeljebb kerületenként némileg módosultak. Általában azokban a kerületekben termesztették a legnagyobb területeken a cukorrépát, amelyekben a termésátlag és a cukorrépa cukortartalmának az eredményed a legjobbak voltak. E tekintetben messze kiemelkedően Galambos, Toponár, Aszaló, Kaposfüred, Rácegres és Répás kerületek nyújtották a legjobb eredményeket. Miként azt a fentiekben is láthattuk a cukorrépa-termesztés elemzése komplex vizsgálatot igényelt. A jelenségek és a folyamatok összefüggéseinek pontosabb vizsgálata érdekében, a jövőben szükségesnek tartjuk még a történetstatisztikai adatsorok gépi feldolgozását is, mivel így még egzaktabbá tehetjük a cukorrépa-termesztés variáns és invariáns tényezőinek hatását is. Kistermelők Délkelet-Dunántúlon a paraszti kisüzemek a cukorrépa termesztésében sohasem játszottak döntő szerepet. A kaposvári cukorgyár - az alföldi gyáraktól eltérően - kezdettől fogva a béruradalomra, valamint a legintenzívebben gazdálkodó nagybirtok-üzemekre támaszkodott. így e régióban, a kistermelő és a gyár kapcsolatában, mindig az utóbbi szerepe volt a meghatározóbb, a mellék- termékek juttatásával a cukorgyár hozzájárult a paraszti állattenyésztés intenzívebb fejlesztéséhez. Természetesen ez korántsem jelentette azt, hogy a gyár nem tett kezdeményezéseket a paraszti cukorrépa-termesztés kiszélesítése érdekében. A gyár vezetői részéről tett kezdeményezések, azonban mindig egybeestek a de- konjunktúrális időszakokkal - amelyek a paraszti kisüzemekre is kedvezetőtle- nül hatottak - így érthetően csak minimális területeket tudtak a kistermelőknél szerződtetni, amelyekkel nem lehetett pótolni a nagybirtok-üzemeknél elvesztett területeket. Az első világháború nehézségei a paraszti kisüzemeket hatványozottabban súlytották mint az uradalmakat, vagy akár a nagybérleteket, ezért számunkra nem meglepő, hogy a cukorrépa-termesztés nehézségeit nem vállalták. A cukorgyár ugyan tett ilyen irányú erőfesztítéseket, de be kellett látnia, hogy bíztató eredményekre nem számíthat. A kistermelők részesedése a minimálisra zsugorodott, még a hagyományokkal rendelkező kaposvölgyi községekben is felhagytak a cukorrépa termesztésével. 1914-ben Döbrököz, Nagyberki és Csorna kistermelői még 68,70 hektárra kötöttek szerződést, a háború további éveiben pedig összesen csak 9,62 hektárt szerződtettek, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy ez időtájt a kistermelők cukorrépa termesztéséről nem beszélhetünk.06 A háború utáni első években sem javult a cukorrépa-termesztés feltétele, sőt inkább még romlott, 1919-ben pl. egyetlen kataszteri hokjon sem termesztettek cukorrépát a paraszti gazdaságokban. Még 1922-ben senj, érték el a kistermelők az 1914. évi szintet, mindössze 53,16 hektárra szerződtek,. Az ezt követő év azonban már jobb eredményeket mutatott, a gyár vezetőinek jelentése, szerint 400 kataszteri holdat sikerült szerződtetni, amelynek azonban az volt a hátránya, hogy a kistermelőket nem egy földrajzi tájegységből szerződtették, hanem azok 375
