Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Andrássy Antal: Katonai terror Somogyban 1919 őszén

zavartak az udvarról, de én maradtam és 'néztem az uramat, akivel szemben áll­tam és ekkor elkezdődött a kínzás. Négy katona melléjük állt, az ötödik pedig kérdezte tőlük; mi voltál? - Semmi! - válaszolta az egyik. A másik puskatussál arconvágta, úgy hogy fogaikat köpték az emberek. A katolikus papot pedig gön­dör hajánál fogva földhözverték. Az uramnak a haját fogták és cibálták, miköz­ben kérdezték tőle, hogy mi volt?”160 Lovrencsicsné visszaemlékezésével teljesen megegyezik Bőröcz István (1894—1978) letartóztatott, marcali cipészmester 1959-ben írt visszaemlékezése: „Majd ősz Ferihez érve mondta az egyik tiszt: ja, te vagy az a Lenin fiú, és ezt is felpofozta, hátul a másik meg puskatussal hátba sújtotta, és az egyik elöl, a másik hátul elkezdték rúgni, míg az egyi rúgás láb között érte, erre összeesett. A hátam mögött az egyik tiszt azt mondta, nem kell vele törődni, úgy is fel lesz­nek akasztva. Én erre nem sokat adtam akkor, mert néztem, hogy verik őket to­vább. Így Nyári Lacira került a sor, miközben verték, az édesanyja, aki az ebédet hozta neki a hátam mögötti tiszt előtt térdre roskadt és összetett kézzel könyör- gött az istenért, mentse meg a fiamat. Erre a hozzátartozókat eltávolították. Az­után megparancsolták en'nek a 17 embernek, hogy az egyik nagyobb földszinti cellát, ami az épület délnyugati sarkán volt ürítsék ki, mindent ami benne volt ki kellett hordani. Tiszta kopasz téglapadozat maradt csak bent, aztán ezeket oda zárták be.”161 A további eseményekről Böröcz és Marx Imre (1885-+) a tanú. Az első verés után Prónay a kirendelt őrségén kívül tisztjeivel eltávozott a börtön udvará­ról. Amikor a kiválasztott munkástanácsi és pártvezetőket a földszinti szobában bezárták, megkezdődött az újabb verés. A szobából a tisztek egyenként hurcolták ki a folyosóra foglyaikat, ahol egy padra fektetve négyen ütötték őket. „Irtóza­tos ordítás, vagy húsz botütés után csak csuklás volt hallható. Egy óra múlva újból megverték őket, hogy legtöbbjüknek jártányi ereje sem volt. Mindez az esti órákban körülbelül tizenegy óráig tartott.”16? A két verés közötti időben, a 3. szakaszban szolgáló Kaletsky Árpád fő­hadnagy felöltözött papnak és a gyónási szentséggel visszaélve, társait szórakoz­tatta. Hamarosan Forgács István felismerte és kijelentette „főhadnagy úr nem kérünk az ilyen gyóntatásból.”163 Az éjszakai órákban kb. tizenegy óra tájban, amikor befejeződött a letar­tóztatottak verése, megkezdődött a gyilkosság. Marx Imre asztalos és Böröcz István visszaemlékezései révén rekonstruálható a tömeggyilkosság. Marx Imre cellájában, amely az udvar felé nézett hallotta a mozgolódást. „Ki nem láthat­tam, de tudtam, hogy az udvaron egy terebélyes fa van, és abból hogy néha hal­lottam: „Egyet, kettőt” vezényszavakat, arra következtettem, hogy egy vagy két embert szállítanak a fa alá, és azokat akasztják fel. .. Egyszer csak hallottam egy hangot: „Uram irgalmazz, Krisztus kegyelmezz!” Gondoltam, hogy ez csak Simon káplán lehetett. Később megismertem egy hangot, egyik társam hangját, Deosiét, aki talán értéktárgyait adta át az egyik fehér katonának azzal, hogy adja át feleségének. Majd egyszer hallottam, hogy egy-két kocsi járt be a fogház ud- varara... A gyilkosság leírása Böröcz István visszaemlékezésében is teljesen meg­egyezik Marx Imréével: Egyszerre csak erős lépteket hallottam alattam. Az ud­var félé többen kimentek. Ekkor kb. 11 óra, fél 12 között volt az idő. Ijedt hangon Lovrencsics hangját véltem felismerni : „Jaj - istenem, én nem csináltam 335

Next

/
Oldalképek
Tartalom