Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Andrássy Antal: Katonai terror Somogyban 1919 őszén
zenöt esztendeje dr. Lehner Vilmos (1873-t) volt. Lehner augusztus 7-én vette át hivatalát a járási közigazgatási megbízottól, dr. Névy Zoltántól. Névy visszaemlékezése szerint az összehívott elöljáróság „... köszönetét szavaztatott meg a lemondott direktóriumnak.”154 Közben a régi közigazgatás, élen dr. Lehnerrel, felső rendeletre megkezdte a kommunisták letartóztatását. Ennek a marcali járásban a mechanizmusa a következő volt. Lehner legkésőbb augusztus második hetében valamennyi községi jegyzőnek kiadta a re'ndeletet, hogy listát készítsenek a tanáosköztársasági szereplőkről. Ezeket összesítették, majd a osendőrőrsök letartóztatták a végleges listán lévőket. A marcali zsidó iskolába beszállított száz fő, mintegy két hétig volt letartóztatva, ahol a kihallgatást és a jegyzőkönyvvezetést Tóth Aladár szolgabíró végezte. A zsidóiskolában lefogottak nappal szinte szabadon mozoghattak, a hozzátartozóikkal rendszeresén találkozhattak. Sőt volt aki hazament dolgozni és csak este tért vissza a két csendőr őrizte szállásra. Innen bárki megszökhetett, de ezzel ott nem élt senki. A kihallgatottak többségét elengedték és csak 24 főt kísértek át kb. augusztus 20-a táján a járásbírósági börtönbe. Nappal itt is hasonló volt a helyzetük és csak éjszakára zárták be őket zárkáikba.155 Augusztus 28-án délután, Prónay megérkezésekor dr. Lehner főszolgabíró a lakásán töltötte az ebéd utáni órákat. Itt érte a telefonhívás, hogy hivatalába tisztek érkeztek és beszélni akarnak vele.156 Amikor Lehner a hivatalába érkezett, már kész lista állt Prónay rendelkezésére és a rajta szereplők átadását követelte. „Én a személyek átadását megtagadtam, tiltakoztam az ellen, hogy Prónay ezeket átvegye és ítélkezése alá vonja, mert azokat polgári hatóság, a belügyminisztérium rendelkezésére tartóztattam le, s tiltakoztam, hogy felettük a rendelkezést katonai alakulat vegye át.” Prónay ennek ellenére kijelentette, hogy „át fogja venni a foglyokat. Ezért átment a járásbíróságra, ahol akkor a még ki nem hallgatott foglyok tartózkodtak és ott az őrtől átvette a kulcsokat” - emlékezett vissza dr. Lehner 1949-ben.157 Maga Prónay adta meg informátorát visszaemlékezésében, amikor a következőket írta: „Jövetelemkor már kb. harmincán ültek a szolgabírói börtönben, vagy 75 zsidó főbűnöst, azonkívül egy katolikus papot maga Tóth szolgabíró jelölt meg, mint olyanokat, akik az akasztófára érettek. A népítélet végre is lett hajtva, úgy ezeken mint másokon.”158 Prónay tehát megjelölte informátorát, Tóth Aladár szolgabírót. Tóthot az ellenforradalom helyezte vissza hivatalába, mivel 1918 előtt fegyelmi eljárást indítottak ellene, jogtalan pénztfelvevósek miatt. 1919- től 1924-ig sorozatos szélhámosságokat, sikkasztást követett el, amit kényszernyugdíjazása után is, 1935-ig folytatott. 1919 novemberében Csurgóra került szolgabírónak. Amikor 1926-ban Somogy megye törvényhatósági bizottsága 180-3596- 125 kzgy. szám alatt havi kegydíjat szavazott meg a hivatalvesztés mellett, enyhítő körülményként számították be, hogy a „. . . kommunizmus alatt hazafiasán viselkedett s szembeszállóit a felforgató törekvésekkel.”109 Prónay a vele együtt Fonyódról érkezett tisztekkel, így gróf Salm Hermán főhadnaggyal, a sebtiben összeállított névsor alapján a járásbírósági börtön udvarán felsorakoztatta a letartóztatottak egy részét. A sorakozó után az ebédet bevitt és ott-taríózkodó hozzátartozók előtt megkezdték a 'névsorban szereplők kínzását. Lovrencsics Jánosné harminc év múlva így emlékezett vissza a meg- kínzásra: „Egy fehér tiszt olvasta a neveket és ahogy visszaemlékszem, az uram Lobi igazgató-tanító és Simon pap mellett állt. A látogatók közül sokakat ki334
