Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Andrássy Antal: Katonai terror Somogyban 1919 őszén

Az Alföldről, augusztus első napjaiban az előnyomuló románok elől a hadtest vezérkarának ellenforradalmár tisztjei átmenetileg Siófokra, az ideiglenes hadtestparánosnokságra települtek. A tisztek, élükön Craenenbrockkal, megkezdték a szegedi fővezérség parancsa alapján, a hadtesten belül az ellenforradalmi sereg szervezését. Augusztus 4-én, a 805/12. hdm. szám alatt parancsban, Székesfehérvárról elrendelték az alárendelt egységeknek, hogy „semmiféle ellenséges csapattal szemben ellenállást kifejteni nem szabad.” A Vörös Hadsereg és a vörösőr őrsök megszűntek. A munkásosztagokat azonnal leszerelték, illetve feloszlatták. Míg a volt „csendőrség, állam- és határrendőrségek, pénzügyőrség hivatalos egyénei nem szerelendők le ... csendőralakulatok az élőbbem ose'nd- őrszervezetnek megfelelően visszaállítandók”.5

Siófokon a lakosság, de az ott állomásozó vörös katonaság is csak a szakszervezeti kormány tevékenységéről értesült. Arról, hogy az ellenforradalmi katonaság megkezdte szervezkedését és Szegedről megindultak az első egységek, nem értesült. Két-három napra Siófokról áttelepültek a hadtest tisztjei Székesfehérvárra, és csak a román megszállók elől mentek ismét vissza a Balaton mellé. Az utolsó vörös egységeket augusztus 6-án szerelték le, illetve oszlatták föl Siófokon. Ezen a napon a községben a nemzeti hadsereg első szálláscsinálói, a II. hadtest parancsnokának, Pogány Józsefnek a személyi biztosítására rendelt szakaszát, az ún. Pogány-huszárokat le akarták szerelni. Ezt fondorlatos módon akarták végrehajtani azzal, hogy parancsnokukat, Réger Károlyt a községházára hívták. Ott azonban letartóztatták. Akik elkísérték, azoknak lekiáltott az erkélyről: letartóztattak! Ralatonújhclyen, a lóversenytéren állomásozó egység a hír hallatára riadót fújt, megrohamozta a községházát és kiszabadította parancsnokát. Ám látva a további ellenállás céltalanságát, az egység elvonult és feloszlott.6 Néhányan közülük, miután a fehérek büntetlenséget ígértek, beléptek a nemzeti hadseregbe.7

A nemzeti hadsereg toborzása azonban osigalassúsággal haladt. Ez nem a toborzó tisztek buzgalmának hiányán múlott, hanem a jelentkezők kis számán és a részvétlenségen. A toborzó tisztek Ígérgetése, fenyegetése a leszerelő vöröskatonák túlnyomó többségénél nem talált hitelre. Megkezdődött a fegyver-technikai eszközök és a lóállomány gyűjtése. Augusztus 6-án adta át Siófókon (Kohn) Kovács Miksa szakaszparancsnok, a Kaposváron leszerelt Latinca-századhoz beosztott lovasszakasz lovait. Öt is kapacitálták a „nemzeti” hadseregbe.8

Siófok 1919-ben közigazgatásilag Veszprém megyéhez tartozott. Augusztus 15-én foglalták el a román imperialisták Veszprém megye 'nagy részét, és ekkor vonultak be a megyeszékhelyre is. A klerikális Veszprémi Hírlap közölte, hogy a megszállásnak „nincs más célja, mint az ország karhatalmának a rend-' fenntartásában segítségére lenni s a bolsevizmus teljes letörésében közreműködni. A magyar hatóságok munkáját 'nem akadályozzák s a magyar karhatalmat sem szerelik le.”9

Közben a románok által meg nem szállt dél-dunántúli területen az ellenforradalmi hadsereg berendezkedett. Augusztus 10-e után az első szegedi egységgel érkezett a fővezérség szőkébb vezérkara Siófokra, élén Soós Károly tábornokkal. Augusztus 12-én Budapestről Lorx ezredes, a HM hadműveleti osztályáról telefonon értesítette Soóst, az anta’ntmissziók jóindulatáról. Utasította, hogy kerüljék a románokkal a súrlódást. Soós ekkor közölte, hogy a fővezér308