Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Laczkó András: Pályaképvázlat Roboz Istvánról

ím beállt az éj óra,

Ki gondol a virasztóra?

Ki nem alszik édes álmát,

Gondolati mássz szállnak.

Az ilyesfajta poézis sem a téma, sem a megformáltság vonatkozásában nem mérhető még ahhoz a szinthez sem, amelyet mások képviseltek a Somogybán. A tematika terén alá kell húznunk, hogy Roboz szívesen és sokat foglalkozott a Balatonnal, örömmel adott közre olyan műveket, amelyek a tóról szóltak. Az alábbi két versszak Drávái aláírással jelent meg:

Elhallgatom halk moraját Hullámzó Balatonnak,

Tűnődöm, hogy csendes estnél Habjai mért zajonga'nak.

Minden csendes, tiszta fénnyel Ragyognak a csillagok!

Szellő nem leng, mosolyg a hold; - Mért zajgnak a hullámok?3'

A tűnődő ellentétezésre nyilván erőteljesebb darabokat is lehetne idézni - például Kisfaludy Atalától. A hölgy - mint neve mutatja - apai ágön rokona a költőknek, nagyanyja pedig Ányos Pállal és Endrődi Sándorral kapcsolta össze (férje Szalay Károly országgyűlési képviselő volt, gyermekük Szalay Fruzina). A családi hagyományok és a somogyi táj szépsége inspirálták versírásra. Konkrétan egy nagy betegség vezette a poézishez, amikor Ariostot olvasta és lázas gondolatai rímes formát kaptak. 1858-ban jelent meg először verse a Hölgyfutárban. Néhány évvel később Szász Károly méltatta költészetét Arany János Figyelődében. Betegsége miatt hosszú ideig hallgatott. Roboz így nem véletlenül örvendezett azon 1870. május 24-én, hogy a Somogynak jutott a szerencse, hogy Kisfaludy Atalát „visszavihette a múzsák oltárához”. A valóságtól elforduló, szárnyaló költészet iskolapéldája lehet verse:

Az idő megy. - Kérlelhetetlen kézzel Tó vizére j églepel t borít;

És az ifjú szív kihűlve régen,

Elfeledte tündér álmait.. .

Alszik a táj, fölötte egy édes Álom délibábja elvonul.

Fényes álom, tündér álom melyre Földi bánat árnya nem borul.

Meghökkentő, a korabeli mércéhez viszonyítva is, az idézett sorok idejétmúlt volta. Roboz, aki többször közölt nagy cikket Vörösmartyról, tudhatta volna, hogy a nagy költő - túljutván a szentimentális eszmerendszeren - megkísérelte egybekapcsolni a földet a mennyel. A Somogybán évtizedekkel később sem jutottak el a Földi menny gondolatáig . . .

247