Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Kanyar József: Népiskola és középfokú oktatás Dunántúlon - különös tekintettel Somogyra (1849-1867)
után azt publikus tanodának lehet tekinteni”, az iskolai állapotokat azonban még nem találta minden tekintetben kielégítőnek az új szervezeti előírásokkal/'9 E cél érdekében terjesztették fel, 1851. március 8-á'n, a gimnázium alapítói Hauer bárónak február 26-i ülésük jegyzőkönyvét is. Markovits kormánytanáosos tudomásul is vette, hogy az algimnázium 4 tanára már letette a próbavizsgát, két újabb tanára pedig hajlandónak mutatkozott újabb vizsgálatnak is alávetnie magát, s azt is, hogy az iskola alapítói magukra vállalták az alaptőke gyarapítását, addig azonban - mint leiratában közölte - „a kaposvári gimnázium nyilvános kisebb gimnáziumnak fog tekintetni, míg annak fenntartására az alaptőke elegendő nem lészen”. Még Gyönk is megkérdőjelezte az Entwurif-ot, noha annak - többek között - szakrendiszer elvét előrelépésnek tartotta, mégis megállapítván róla, hogy annak fája nevelési szempontból nem hozhat azonos minőségű gyümölcsöket a Lajtán innen és a Lajtán túl. A modern elveket hirdető Entwurf és a nyomában keletkezett értékes pedagógiai és didaktikai elveket, amelyek főképp Sterne Ferdinándnak, a soproni kerület iskolafelügyelőjének a tollából és a Statühalterei Abteilung egyéb intézkedéseiből eredtek - azonban sok tekintetben megkérdőjelezték és kompromittálták azok a különleges politikai célok, amelyekkel a függetlenségében levert nemzetet új politikai helyzetében - főképp a német nyelv tanításának a kötelezővé tételével - nap mint nap provokálták. A kaposvári gimnázium alapítóinak és tanárainak sorozatos fáradozása és kitartó buzgalma azonban nemsokára meghozta a kívánt eredményeket. Az 1851. közepén már megérkezett - Bogyay Péter alapítványi tömeggondnokhoz - a kultuszminiszter 3139/421. sz., május 27-én kelt leirata arról, hogy a „nyilvános tanodák” sorába felvették a kaposi gimnáziumot is. (A sopro'ni kerületből leérkező ügyirat szó szerint az alábbiakat tartalmazta: „. . . das Gymnasium zu Kaposvár in den Rang öeffentlicher Gymnasien zu erheben und in denselben so lange zu belassen”.51 Bár a nyilvánosságot csakhamar visszanyerte az iskola, a benne uralkodó állapotok - főképp a felszereltség tekintetében - még korántsem voltak megnyugtatóak. 1854 júniusában Sterne — noha a tanárok és az ifjúság előmenetelével meg volt elégedve, az iskola felszerelésével azonban már kevésbé - záros határidőt szabott az iskola vezetőinek a még hiányzó felszerelés pótlására, nehogy „a nagy nehézséggel elnyert nyilvánossága a gimnáziumnak könnyűmódon elvétessék”. Még 1855. április 13-án is nyomatékkal figyelmeztette a hiányzó iskolai segédkönyvek és segédeszközök beszerzésére a gimnázium vezetőit. 1859. december i-ére - újból - közgyűlésre szólították a gimnázium alapítóit, amelyen az iskola államosításának a kérdését tűzték napirendre, azaz a gimnáziumi alap jövedelmének évi részletekben való befizetését a tanulmányi alapba. Az alapítókat határozottan felszólították: „vagy újabb áldozatokkal pótolják a szükségeket (azaz tatarozzák az épületet és biztosítják a kamatok negyedévenkénti előleges fizetését), vagy pedig az eddig gyakorlott jogaikról lemondanak”. Az alapítók népes tábora - soraiban Sommsich Pállal, Eszterházy Pállal, Festetics Györggyel stb. - még a közgyűlés előtt - írásban is kifejtve véleményüket - tiltakoztak alapítványi jogaik megcsonkítása ellen, s kérték a fékzázadon keresztül gyakorolt „természetes jogaikba” való visszahelyezésüket. A közgyűlés hangulatát Bárány Pál (Bal’atonboglár) fogalmazta meg akként, hogy ha elfogadnák az államosítás úij feltételeit, akkor „Somogy megye 210
