Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Kanyar József: Népiskola és középfokú oktatás Dunántúlon - különös tekintettel Somogyra (1849-1867)
Szeptember 15-től az új tanrendszer bevezetését ugyan elhatározták a mezővárosban, arról azonban még ‘nem történt döntés, hogy a város lakossága kisgimnáziumot óhajt-e a maga számára, vagy „mesterségre és művészetre” képző reáliskolát, azaz ipartanodát? A hezitációt az okozta, hogy a nemesi rétegek inkább a közép- és felsőbbosztályok fiainak a továbbtanulási igényeit akarták kielégíteni a gimnáziumban, az alsóbb néposztály művelődési igényeinek pedig az algimnáziumot az ipartanodával „összeillesztett” intézményre: azaz vegyestanodára lett volna szüksége a városban Komárom példájára, annál is inkább, „minthogy ezen összesítés — szólt a tanodái tanácsülés jegyzőkönyve - egyébiránt is, sem anyagi, sem szellemi tekintetben nem igényel sokkal nagyobb áldozatot, mintha vagy tiszta ipartanoda, vagy csak kis gimnáziummá alakíttatnék”. A négyosztályú ipartanodában hittant, anyanyelvet, egy másik élőnyelvet, történelmet, földleírást, matematikát, alkalmazott számtant, természetttant, természeühistóriát, thechnológiát és áruismeretet, rajztant s calligrafiát, az algimnáziumban pedig: hittant, latint, görögöt, anyanyelvet, történelmet, földrajzot, matematikát, alkalmazott számtant és bölcsészeti propaedeuticát tanítanának. A tanárok száma mindkét iskolatípusban azonos (6 vagy j).^ Az intézmény jövőjét és oktatási rendszerét illetően - tehát - válaszút elé került az iskola. Döntenie kellett arról: milyen legyen a tanrendi felépítése és kiket fogadjon a falai közé? A város társadalmi összetételét figyelembe véve megérthetjük a gimnázium tanári karának az új tanrendszert bevezető tárgyalások alkalmával azon álláspontját, hogy nem szerencsés az a - város bizonyos köreiből és a megyei nemesség soraiból kiinduló — törekvés, hogy a városban inkább gimnázium működjék, mintsem reáliskola, vagy ipartanoda. A tanári kar bölcs mérséklete azt az álláspo'ntot tette magáévá, hogy, ha a patronatus nemcsak a felső- és a középosztályokra figyel, hanem az alsóbb néposztály művelődési igényeire is, akkor Kaposvárott vegyes tanodát kellene - komáromi példára - létesíteni, azaz a kisgimnáziumi szervezetet össze kellene kapcsolni benne az ipartanodái rendszerrel, miután rossznak tartotta társadalmunk szerkezetének ismeretében azt a hazai gyakorlatot, hogy a kézműveseknek és az iparosoknak gimnáziumot kellett végezniük, mintsem ipartanodát. Ezzel az állapottal azonban az előrelátó tanári kar magára maradt. Végül is, amikor a gimnázium új működési szabályzatát elnyerte 1856. június 29-én, akkor már az iskolára nem úgy tekintettek, mint a mezőváros kispolgárainak tanodájára, hanem a birtokos középosztály erkölcsi és tudományos műveltségének megyeszékhelyi fellegvárára, amelybén a nemesség túlsúlya keresztülvitte az iskola profiljának saját igényei szerinti átalakítását. Az előzetes tárgyalás után került csak sor báró Hauer Istvánnak, a sopro'ni katonai kerület miniszteri biztosának az intézkedésére, aki - kétnapos késéssel - kihirdette a kultuszminiszternek 1850. szeptember 7-én kelt 6737. sz. rendeleté alapján a soproni katonai kerület katolikus gimnáziumaira vonatkozó rendszabályokat: 1. A győri, a soproni és a szombathelyi líceumok nagyobb gimnáziumokká, a pécsi, a kőszegi, a keszthelyi, a komáromi, a pápai, a fehérvári, a tatai és a veszprémi gimnáziumok pedig kis-, illetve algimnáziumokká alakulnak át. A nagy-gimnáziumokban 112, az algimnáziumokban pedig 6 tanárt kell alkalmazni. 2. A tanítás nyelvezetéül Győrött és Szombathelyen a magyar nyelvet, Sopronbán a németet, a keszthelyi, a kismartoni, a pápai, a fehérvári, a tatai és a veszprémi algimnáziumokban ugyancsak a magyar nyelvet, Kőszegen a németet, 208
