Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Kanyar József: Népiskola és középfokú oktatás Dunántúlon - különös tekintettel Somogyra (1849-1867)
Pécsett pedig - a Baranya és Tolna megye német lakosságára való tekintettel - vegyesen: a magyar és a német oktatási nyelv használatát rendelték el. 3. A nagykanizsai és az óvári gimnáziumokat megszüntették. 1850. november 9-én azonban a miniszteri biztos már újból engedélyezte a kanizsai 4 osztályú kisgimnázium megnyitását. Óváron azonban csak 1854. október i-ével nyithatta meg kapuit a kisgimnázium. 4. A kaposvári és a mohácsi algimnáziumokban csak az 1850—51-es iskolai esztendőben vezethető be az új rendszabályzat, addig e két iskola a nyilvánossági jogot sem élvezhette. 5. A gimnáziumokban október i-vel vette kezdetét a tanítás, Tatán és Veszprémben pedig október 15-vel. A rendelet még 1850. szeptember 15-én azzal került Bogyay Péternek, „a kaposvári deák-oskolák tömege gondnokának” és Fatér Mihály igazgatónak a kezébe, hogy vegyék tudomásul belőle a nyilvánossági jog átmeneti megvonását A gim'názium sorsát már évtizedektől szemmel tartó Csorba József akadémikus is aggódással tekintett az iskola lefokozására, a boldogabb jövőtől remélve sorsának jobbrafordulását: „Meg vagyok győződve, hogy ez (ti. a gimnázium) a középosztály erkölcsi és tudományos míveltségének - mert a gazdagok messzefekvő nagyobb városokba is mehetnek oskolába — a megye szélén fekvő csurgói oskolával együtt a legfőbb tényezője, kútfeje: itt vetettek alapot azon nagyobb oskolába ment sok ifjak, kik mint mérnökök, orvosok, papok s jeles államférfiak korunkban ismertek. A legújabb oktatási rendszer kormányilag be- hozatásával ezen oskola köre is, főképp a pénzviszonyok és a tanítók rendszeres fizetése tekintetéből, kis gimnáziumra, azaz a négyosztályra szoríttatott, s e hiány orvoslását Somogynak nemtője, a boldogabb jövendőtől reményű.”® A nyilvánosságtól is megfosztott ás altanodává minősített iskolák fenntartóinak és tanárainak - ettől kezdve - sokat kellett fáradozniok azo'n, hogy intézményeik mielőbb újra publikussá válhassanak, amelynek feltételei között az államhatalommal fennálló politikai lojalitás hangoztatása is nagy szerepet játszott. A nyilvánossági jog elnyerésének a feltételei közé azonban - mindenekelőtt - a) az iskolavagyon (alaptőke) hosszú időre való biztosítása, b) a tanárok megfelelő fizetésének biztosítása, c) új tanárok választása, d) a tanári képesítések bizonyítása, e) az új tanszervezet bevezetése és végül f) a hiányzó taneszközök beszerzése tartozott. Ezeket a feltételeket - valóban - nehezen tudták algimnáziumaink és középtanodáink teljesíteni. Jellemzőként említhetjük tájunkról is, hogy nem egy visszaminősített kisgimnáziumunk még a kiegyezés után sem tudott „feltámadni”, jeleként életkóptelenségének. Egyébként is a rendelet végrehajtása annál több gondot jelentett az iskola vezetőinek és fenntartóinak, miután a rendelet szövegéből pl. Csurgón egyetlen példány sem állt kezdetben rendelkezésre. A később - Sarkady Károly közbejöttével - megszerzett példányban is mindössze csak pár mondat volt aláhúzva az iskolát fenntartó egyházi hatóság részére. Ettől az időtől kezdve vette kezdetét a kaposi gim'názium tanárainak és iskolafenntartóinak az az akciósorozata, amely szüntelenül kérvényezte intézményének a „közintézetek sorába” való felvételét. Már 1850. december 31-én Hauer értesítette a megyét, hogy a miniszter örömmel nyugtázta a gimnázium alapítóinak azon igyekezetét, hogy „ezen oskolát azon állapotban kívánják tenni, mely 209
