Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Kanyar József: Népiskola és középfokú oktatás Dunántúlon - különös tekintettel Somogyra (1849-1867)
javasolta a kerület katolikus iskolafelügyelőjének, megjegyezvén róla, hogy olyan szakmáját szerető vezető, aki „ein Mann von deutscher Bildung und Civilisation”. A Geringer által is pártfogolt egyházi férfit - végül is - Thun miniszter 1850. április 25-én nevezte ki a soproni katonai kerület katolikus iskolafelügyelői székébe. A frissen kinevezett iskolai tanácsnok „már 1850. július 3-án szemlét tartott a kaposvári gimnáziumiban, majd a látottak után - elnökölve az iskolai tanácsülésen - bejelentette, hogy »minden magyarországbeli tanodáknak, ha a nyilvánosság jogát tovább is fönntartani kívánják, az új tanrendszer értelmében szükségképp át kell alakulniok«. A jelenlevőknek azt is tudomására hozta, hogy a magánalapítványú iskolákat a kormányzat 'nem akarja működésükben korlátozni, azok felett egyedül csak a „szellemi külfölügyelését” akarja a maga számára biztosítani. A tankerületi felügyelő kérdéseket intézett a tanácsüléshez, amelyekre sebtében kellett válaszolni. Tisztázni kellett mindenekelőtt: miképp keletkezett a kaposvári gimnázium, mikor és kik voltak az alapítói, rendelkezik-e alapító oklevéllel és mekkora az iskola fenntartásához szükséges alapítók anyagi ereje? A kérdések kapcsán leszögezték, hogy az iskola 1806-ban még magánalapítványi volt, azaz Somogy nemessége és egyéb lelkes jótevői által alapított kisgimnázium, amely 1812-ben vált nyilvánossá, nagyobb gimnáziummá pedig 1816-ban. A második kérdés a tanácsüléshez az iskola épületére vonatkozott, amelyet jókarban lévőnek találtak. A harmadik kérdés az ösztöndíj-alapítványokat tudakolta, amelynek tekintetében Vörös Gábor 50 váltóforintos kis alapítványán kívül alig tudtak valamit is megjelölni, ugyanakkor azonban nyomatékosan hangsúlyozta a tanácsülés, hogy a gimnázium rendelkezik egy 1000 kötetes kiskönyvtárral, ásvány- és természetrajzi gyűjteménnyel és kellő számú földrajzi műszerrel. Általábán azonban a tanácsülésnek a gimnázium alapjait képező tőkepénzekről nem volt tudomása. A tanácsüléshez intézett következő kérdésre: nevezetesen, hogy a „kör- vidéknek” nem volna-e nagyobb szüksége egy újtípusú reáltanodára, mintsem egy gimnáziumra? - nem tudtak választ adni. A kérdés megválaszolását a megye döntésétől kívánták függővé tenni. Azt azo’nban, hogy a gimnáziumot 8 vagy 4 osztályúvá, vagy éppen reáliskolává alakítsák át - a tanácsülés határozottan leszögezte, hogy a 8 osztályú gimnázium fenntartásához és benne 12 tanár alkalmazásához kellő alapítványi eszközökkel a fentartók nem rendelkeznek. A ^tanácsülés az oktatás nyelve tekintetében is döntött és megállapította, hogy a 73 fős tánulóiifjúsággal rendelkező gimnáziumnak - amelyből 64 volt a magyar, 9 pedig zsidó -, de a „körvidék” népességének is, a magyar nyelv felel meg, a „vegyes tan'nyelv” károsan akadályozná benne az előrehaladást. Végül a tanácskozás az új tanrendszert jónak tartva, csak a következő tanév kezdetével tartotta bevezethetőnek maga a miniszter is „az előgördülendő kezdetbeli nehézségek miatt” - a hatóságokkal összhangban - csak 3 esztendő alatt tartotta megvalósíthatónak az új oktatási struktúrát. Végül is már augusztus 13-án megszületett a döntés, hogy a kaposvári középtanoda 4 osztályos kisgimnáziummá alakul át, a végső célról azonban, hogy 8 osztályú nagygimnáziummá alakuljon át az intézmény, sóha nem mondott le a gimnázium tanácsa. Az átszervezés utáni első esztendőben a 4 osztályú altanodába 57 tanuló iratkozott be (43 r. kát., i ,ref. és 13 zsidó tanuló). 207
