Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Kanyar József: Népiskola és középfokú oktatás Dunántúlon - különös tekintettel Somogyra (1849-1867)
sárnapi iskolai munkájukért biztosítsa a benne dolgozó tanítók fizetését. („Ingyen pedig tanításra senkit sem lehet kötelezni.”) A messze lévő gyümölcsfaiskola telkét pedig kerítse be a község, nehogy a facsemeték télen - mivel nem voltak szalmával bekötve - a nyulak martalékává váljanak. Bolhón, Péterhidán és Aracson nem tudtak faiskolát létesíteni, mivel megfelelő földet sem az uraság, sem a község nem tudott erre a célra adni. A gyümölfaiskolák'nak, de a vasárnapi iskoláknak is - a gyakorlati oktatás, a mezőgazdasággal összefüggő korszerű ismeretek nyújtása tekintetében volt nagy szerepük. Az alapszabályokkal működő gyümölfaiskolák tanítási terveiben nemcsak elméleti ismeretek szerepeltek, hanem gyakorlati útmutatások is. Különösképp hasznosnak és eredményesnek mutatkoztak bennük a tisztán gyakorlati foglalkozások, amelyek között a konyhakerti növények művelése, a gyümölcsfa- tenyésztés, a szőlőművelés, a gyógynövényeknek a kezelése, új kereskedelmi és ipari növények, kerti és vetaménymagvak termesztése és megmunkálása is szerepelt, majd a 'növényművelés melegágyi módszereinek az elsajátítása, sokhelyütt pedig még a növényszaporítás és növénynemesítés gyakorlati ismereteivel is foglalkoztak. Ezek az esztendők voltak a községi faiskolák felállításának az előkorszaka a megyében, amelyet - végül is - csak 1888-ban követett az a törvényhatósági szabályrendelet, amely előírta a községek faiskola felállítási kötelezettségét. Ezekben az iskolákban kellett a népet s a „népiskolák tanoncait”, valláskülönbség nélkül, a fatenyésztósre és a fanemesítésre elméletileg és gyakorlatilag is - serkenteni a községi képviselőtestületek és az iskolaszékek által együttesen meghatározott napokon és órákban. Az új szabályrendeletnek - a településtípusok igényeihez szabottan-az 500 lakoson aluli községekben legalább 125 négyszögöl, az 500-1000 közötti lakosúnkban 300 négyszögöl, az 1000 lakoson felüliekben pedig 500 négyszögöl nagyságú telket kellett biztosítani e célra. A szabályrendelet a faiskolai felügyelői rendszert is bevezette s megszervezte a körzeti és a járási faiskolafelügyelői munköröket is. Mindez még ekkor szerény, de figyelemreméltó kezdeménye volt a hazai mezőgazdasági ismeretterjesztés és szakoktatás nép- és ismétlőiskolai, valamint gyümölcsfaiskolái keretek között lezajlódó folyamatának, melynek intenzívebb útjait keresve került sor a hazákban - de Európában is - 1884-ben elsőként Bartók Béla nagyszentmiklósi földmívesiskolai igazgató szerkesztésében és kiadásában megjelenő „Gazdasági Tanügy” c. havi folyóirat megjelentetésére, a gazdasági szakoktatás nagyfontosságú közügyére terelvén általa a figyelmet. A folyóiratban közzétett emlékirat, amelyet a szerkesztő a földmívesiskolák érdekében az Országos Gazdasági Egyesülethez intézett - az alábbiakat rögzítette: „Az alsóbb gazdasági szakoktatás tekintetében még a kezdetlegesség határát sem léptük át, ott állunk ma, hogy az 50-100-200 holdas parasztbirtokon (összesen mintegy 26 millió holdat tesznek ki Magyarországban) olyanok gazdálkodnak, kik sehol semmi szakismeretben nem részesülvén, okszerütlenül művelik gazdaságukat.” Különösképp a paraszti kisbirtok volt rendkívül hátrányos helyzetbén a gazdasági szakoktatás terén. „Reá jöhettünk nyomban arra - állapította meg a továbbiakban az emlékirat szerzője -, miért nem találhatunk a hazánkban létező 7 földmíves iskolában egyetlen egy oly földmíves, vagy kisgazdának a fiát sem, aki ott azért időzne, hogy onnan kikerülve saját gazdaságát okszerűen kezelje.”24 187
