Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Kanyar József: Népiskola és középfokú oktatás Dunántúlon - különös tekintettel Somogyra (1849-1867)
Az álsófokú mezőgazdasági szakoktatás kérdésének a megoldását Bartókék később sem akarták az elemi iskolákra bízni, mégcsak a vasárnapi vagy az ismétlőiskolákra sem, hanem a helyükbe állítandó téli - esti tagozatú - gazdasági tanfolyamokra, amelyeken a növénytant, az állattant, a talajtant és a hétköznapokkal összefüggő természettant a kerületi vándortanítók oktatnák az elemi iskolák bevégzése után, 3-4 év telén keresztül, nyáron pedig népszerű előadásokat és gyakorlati bemutatókat tartanának - ugyancsak ezek a tanítók - a saját kerületeikben. * * * A népiskolázás ügye Somogybán - kétségtelenül mozdult előre a korszakban, főképp a közigazgatási hatóságok 'nyomatékos törődése következtében. A tankötelezettség szigorú ellenőrzésének eszközei között 1. a szolgábírói hivatalok által a szülőkre kivetett büntetéseket, és 2. a hiányzó tanulóknak az iskolába még a karhatalom igénybevételével is visszakényszerítő eljárásokat is számontart- hatjuk. De a közigazgatási szervek kényszerítő iskolapolitikája mellett az iskolai apparátus is mozgásba lendült, rendszeressé vált a kerületi iskolafelügyelők által kézbentartott jelentéskötelezettség, megteltek az iskolák padsorai, új tanítói státuszok és új iskolák épültek, az új közigazgatás vezetői - többhelyiitt - törekedtek a ta'nítói és a nótáriusi funkciók szétválasztására. A tanítók száma azonban még mindig kevés volt, munkájuk pedig rosszul fizetett és reménytelenül el nem végezhetőnek érezték azt - 100 tanulónál is több jutott egy tanítóra! -, mégis a korszak tanítóinak a díjleveleit Csak 1855-ben újították meg és írták alá a községi elöljárók és esküdtek - rendszerint a nevük mellé odarajzolt keresztekkel. 1855 derekán készítették el és írták alá a helységek elöljárói, az uradalmak képviselői és a plébániák vezetői az iskolamesterekkel való szerződéseket a megyében, amelyeket nemcsak a tanfelügyelőnek, hanem a szolgabírói hivatalnak is, sőt a megyei hatóságoknak is jóvá kellett hagyniok.2° E szerződések közül kiemeltük - szinte mintaként - az attalai plébániához tartozó pulai iskolamester „egyezkedését”, amelynek első pontjában a falu „közönsége” nevében az elöljáróság mindenekelőtt az uradalom és a plébánia iránti engedelmességet írta elő a szerződés alapfeltételeként, valamint a tanítóhivatal lelkiismeretes ellátását, a tanító józan és erkölcsös magatartását. („Megkívánjuk mesterünktől, hogy a t. uradalom és a tisztelendő plébános urunk iránt mindenkor illő alázatossággal és kész engedelmességgel viseltessék. Különösen az utóbbinak, u. m. iskolaigazgatónak kedvében járni igyekezzék, mesteri hivatalának hív és pontos teljesítése, valamint józan és erkölcsös magaviseleté által.”) A szerződés második pontja a tanítónak a község elöljárósága és lakossága, valamint az iskolásgyenmekek iránti kötelességeit írta elő, amelynek fejében — pontokba foglalva - sorolták fel „a megajánlott munkák, termések és fizetések!’ kiszolgáltatását. („Helységü’nk elöljáróit és annak minden érdemes lakosait becsületben tartsa, senkit illetlenség vagy megvetés által magától el ne idegenítvén, sőt inkább mindenkit, különösen a reá bízott iskolás gyermekeket jó és okos bánásmódja által magához édesgetvén. Ezek folytán mi viszont ígérjük és fogadjuk, hogy iskolamesterünket érdeme szerint meg fogjuk becsülni, különösen pedig az itt alább megajánlott munkák, termések s fizetések megadására, hiv és pontos kiszolgáltatására kötelezzük magunkat ilyfo.rmán.”) 188
