Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Illyés Katalin: Földvári Antal somogyi emlékei - Naplórészletek az 1805-1822 közötti esztendőkről

szorinal működtek; mert ámbár tsak hat osztályú Gymnásium volt is a’ Csurgói; még is a’ Mathesist, logikát, görög 'német nyelvet tanították, úgy hogy 1814 előtti évekbe a’ Debreczetíbe menteket a’ két éves togátus deák ifjak (ti. az akadémia hallgatói) közé sorolták be.

A’ Conjugiistákat Kiss András, a’ Declinistákat (ti. a latin nyelvet tanulókat) Dőmény József, az elemieket Bekő Gábor tanították; akik mind hárman gymnasialis nagyobb tanulók (ti. praeceptorok) voltak. Ezek voltak a legutolsók azok között, kik a’ Gróf Festetits György által alapított - fehér posztóból fekete prémmel készült, ’s bokáig érő hosszú tógát - melynek balfe- lől a szív tájékán veres czérnával irt betűkkel ezen szavak voltak ki varva: TIME DEUM - REGEM HONORA (ti. Féld az Istent - tiszteld királyodat!), ’s azt viselték. Én a’ Declinisták közé vétettem be.

Nevezetes ez az év a’ nagy katona járásról, a’mint t. i. Olasz Országból vissza felé jöttek, át keltek a’ Dráván és Csurgón rendesen pihéntek. Alig dobolt ki az egyik, már a’ másik be dobolt utánna. A’ lakosságra nézve nem éppen kedves vendégek voltak; de mi reánk gyermekekre, és különösen tanulókra igen, mert mind egyik török muzsikával köszöntött be, este pedig az Ezredes szállásán egész óra hosszáig mulattatott bennünket. Eleinte mohón kaptuk, végre rá is untunk. A’ Cserni Gyuri (ti. csernogorec=montenegrói) regementje, mely szerbekből állott nagyon is enyves kezűnek mutatkozott, egymást érte a’ rajtok való hegedülés, ki 25, ki 30 ütést kapott, a’rnint t. i. érdemessé tette magát.

1815. Ezt az évet Kútas nevű Helységbe hová atyám lelkésznek ment lakéról, töltöttem el tanittatási költség meg kiméllóséből. Azt ígérte ’nevezetesen a’ helybeli élhetetlen, ’s a’mellett tudatlan Mester, hogy szint úgy meg tanítja nékem a’ Conjugátiot (ti. a latin igeragozást) otthon mintha Csurgóra volnék, és egy évi költséget meg nyerünk. Azotmba ebből ugyan semmi sem lett más, mint hogy elmaradtam a’ tanuló társaimtól, ’s egy évet tisztára el vesztettem.

1816. Ismét vissza me’ntem Csurgóra, tanítóm volt Kováts János nevű . . . árva fiú, nagyon szegény sorsú, de jó igyekezetű, a’mellett annyira jó erköltsű, hogy az Ifjúság el nevezte Isten Kovátsának, mely nevet Debreczenfoe is meg tartotta. Később pappá lett Pettenden (?) hol többnyire éjjel nappal a’ Templomba lakott, gyertyázott, örökös nőtlenségbe élt, végre meg őrült, ’s kevés idő múlva az Űr örök nyugodalmat adott néki.

1817. E’ volt az a’ keserves emlékű nyomorúságos év; a’midőn semmi se termett. Éhen haltak az emberek, a’ tiszta búzának 60, a’ zabnak pedig 32 forint volt méreje. Nagyon érezte Somogy megye is az ínséget; de még is nem oly nagy mértékbe mint Horváth Ország, a’hol pénzire se kaphatott élelmi szert. Elevenen jut eszembe, hogy Kiss József ALsoki emberrel - e’ szokta a’ gymnásium búzáját a’ malomba hordani - a’ Drávára mentünk őrletni, ’s a’ molnár az inségről-szükségrőli beszéd közbe elmondotta, hogy Dörnyén (!) ben a’ városba sok ember van ki a kukoritza tsutkát meg őrölvén, ’s kukoritza liszttel kevervén kenyeret süttet belőle, ’s egész tsaládjával azon kínlódik. Kevés ház volt Csurgón sött az egész Megyébe, a’hol búza kenyeret ettek; leg több helyen a’ rozs lisztből tették meg a’ kovászt, az ögyittés (ti. bedagasztás) tiszta kukoritza lisztből történt, vagy pedig még vegyítették krumplival is.

169