Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Péterffy Ida: Kazinczy János somogyi prédikátor könyvtára
gazdaságát, őt magát, ekkoriban már súlyos betegségében ápolta, gondozta. Mint maga írja Széphalomra: „Kazinczy Klárival 12-a Aug. akarok meg esküdni. Arra neki érdeme sok van: kedve pedig más házasságra nints, és én hozzám illő, hogy azokban, mellyekben ötét örökösömnek szántam, e tettemmel is bátorságossá tegyem.”21, Kazinczy Klára erre a megbecsülésre valóban rászolgált. Legszebb ifjúi éveit áldozta arra, hogy a polihisztor poétát gondozza, számára az alkotómunkát lehetővé tegye. Az esküvőt Petrikereszturban tartották baráti körbén. Eljött Kemenesaljáról Dukai Takács Judit költőnő, ki antik mintára ünnepelte a mennyegzőt „Pásztori áldozat” bemutatásával s virágkoszorút helyezett a „sző- kefürtü Klára” fejére. A frigykötéist bejegyezték az illetékes ref. egyházközség, Becsvölgye „Házassági anyakönyv” III. kötetének 364. oldalán: „Petri Keresztúri özvegy Pálóczi Horváth Ádám táblabiró ur házasságot kötött tiszteletes Kazinczy János ur leányával, Kazinczi Klárával.”23 Ettől fogva a nevelő „Atyá”-ból férj lett, s Klára asszony édesapjából a nálánál 7 évvel fiatalabb Horváthnak apósa. Takács Judit mennyegzői köszöntője teljes terjedelmében megjelent a Hazai ’s Külföldi Tudósítások 1818. évi 33. számának Tóldalékában. A cím egyben országos híradás volt: „Hymen rósa láncza Tek. Horváth Ádám Tábla-Biró Urnák Tekintetes Kazinczy Klára Kis Asszonnyal való öszvekelésének ünnepére 12. aug. 1818.” Olvasta-e az újsághírt a távoli Nagyszékelyen magánosán élő apa? Nem tudjuk. Gsak annyi feljegyzés maradt még róla, hogy innen is tovább vándorolt: a Kaposvártól északkeletre fekvő Kazsok községbe. Most már végleg, közigazgatásilag is Somogyba. Itt 1818 és 1825 között szolgált.24 További híradás nincs róla. Mivel Kazsokról többszöri érdeklődésemre sem kaptam választ, csak feltételezhetjük, hogy itt is halt meg. 1825-ben 72 éves volt. Kazinczy János értékes könyvtárának jegyzéke rendkívüli műveltségről tanúskodik. Ugyanakkor hányatott élete, egy nagy család eltartásának gondja nehezedett rá. Sokoldalú nyelvismerete arra késztette, hogy magyarra fordított könyvekkel mozdítsa elő a hazai közművelődést. Mint láttuk jelentette is ebbéli szándékát 1794-ben. A következő év, 1795, azonban inkább az írók elhallgatásának, mint megszólalásának kezdete. Ezután még sokáig nem kedvezett az idő, azoknak különösképpen 'nem, kik mint Kazinczy János is „frantziából tud (ott) fordítani.” JEGYZETEK 1. A családi vonatkozású adatokat tartalmazó 1816-ban készült önéletrajzot Szenczi Győző ref. lelkész (Nagyszékely) volt szíves lemásolva elküldeni. Ezúton is köszönetét mondok érte. 2. A pilismarón anyakönyvi adatok Magyar László ref. lelkész szíves közlése alapján. 3. Magyarul: Nincs olyan fa, amelyik ne lenne tekervényes, ha művelése hiányzik. 4. Magyarul: A haza szeretetóből a polgárok és az emberség hasznára. 5. Petrik bibliográfiája nem említi. A korabeli újságok - Magyar Hírmondó és Magyar Kurír 1795-99. közötti számaiban sem szerepel. 6. Részlet az önéletrajzból. 7. Révész Barnabás ref. lelkész (Kecskemét) szíves közlése. 8. Krakker Dezső ref. lelkész (Mocsolád) szíves közlése. 9. Győr Sándor ref. lelkész (Látrány) szíves közlése. 165
