Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Péterffy Ida: Kazinczy János somogyi prédikátor könyvtára

terjedt, külföldi egyetemeken - Lipcse, Jéna, Bern, Genf, Utrecht - szerezte.

Olyan magasfokú latin, német és francia nyelvtudásra tett szert, hogy hazajövet műfordításokba kezdhetett, amely elsősorbán a francia irodalom remekeire (Voltaire) terjedt ki, de fordított angol (Young) és német nyelven írott műveket, s a klasszikusokból is. Tanulmányúd áról hazahozott könyveinek tárából káplánja Kazinczy János is gyarapíthatta ismereteit, de egymagában ez nem magyarázza meg saját nagyszámú külföldi művet tartalmazó gyűjteményének létét. Go'ndol- hatunk arra is, hogy a kor szokása szerint, még mielőtt Komáromba került, valamelyik főúr vagy jómódú köznemes házánál nevelősködött s könyveinek egy részét ott kapta adományként, vagy vette keresetéből. Mindez csak feltevés, mert életének első 30 évéről, addigi pályafutásáról semmit sem közöl önéletrajzában, amelyből egy eléggé hányatott életű pálya képe bőn,takozik ki. Összesen 14 községben szolgált. Ez akkor is sok, ha tekintetbe vesszük, hogy ezek egy összevont eklézsiához tartoztak.

A nagy műveltségű, jelentős könyvállománnyal rendelkező prédikátor életútjának követéséhez ő maga nyújt segítséget az 1816-ban készült életrajzában, amelyet Nagyszékely községben írt a „Canoni Visitatio” alkalmával. Ebbén beszámol nyelvtudásáról: „Magyar, Deák és Német nyelveken beszéli, Frantziából tud fordítani, a Görög és Zsidó Lexikonokat használja.” Ezután tér rá addigi állomáshelyeinek felsorolására. A már említett Rév-Komáromban való káplán- sága után első önálló megbízatását 1784-ben kapta a Komáromtól északnyugatra fekvő „Felső- és Alsó Gelle” községben a Nemes és Vágbogyát is magába foglaló egyesült eklézsiában. A több községből alakult egyház igen régi, még a reformáció idejéből való. Az 1700-as évek fordulóján - III. Károly császár idejében - heves protestánsüldözést szenvedett el. II. József türelmi rendelete, amit az 1781. év végén írt alá nem szüntette meg ugyan egycsapásra a felekezetek egymás közötti torzsalkodását, de legalább törvényes alapot biztosított a protestáns felekezetek működéséhez. Az említett községek 'napjainkban Szlovákiához tartoznak. Onnan a területileg illetékes esperes segítségével sem sikerült többet megtudnom Kazinczy János működéséről, osaládi eseményekről, mert a régi anyakönyvek ismeretlen helyen vannak. így csak később feljegyzett adatokból vissza következtetve tájékozódhatunk, feltevésekre szorítkozva.1

Kazinczy János minden valószínűség szerint 1784-ben nősült, amikor rendszeres keresete biztosítottnak látszott. Feleségül vette az akkoriban 17 év körüli Nemes Juhász Katát. Első fiúgyermekük József volt. Az 1784-1792 közötti időben három leány is született: „Clara”, „Catherina”, „Rosalia”. A felvidéki he- *

lyen 9 évig tartózkodott a család. Ez volt a leghosszabb egy helyben töltött idő Kazinczy János nyugtalanul hányódó életében.

A felvidékről délfel,é kanyarodott az út. „Marót és Dömös edgyesiilt Ekk- lésiában Tttes Esztergom V ár me gyében 5 esztendőt” szolgált Kazinczy János. A 11-12. századi román templommal büszkélkedő Dömös régi, nevezetes Árpád- kori katolikus központ. Csak kis számmal élhettek itt reformátusok. Ide alkalmanként járt át Maróiról a prédikátor, vagy ünnepnapokon a dömösiek keresték fel az akkor már jó száz éves, 1685-ben Maróton épült ref. templomot. Itt volt a központ, itt élt a család. Az anyakönyvi bejegyzés szerint „/793. július 8-án született István”, a nagyapa nevét viselő második fiú, egyben az ötödik gyermek. Keresztszülei: Pintér Ferenc és Bozoki Erzsébet. Pilismaróton jött világra a ha152