Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Kelemen Elemér: Somogy megye népoktatása (1871-1880)
tást igénylő ügyekben, mint pl. a tankötelezettség végrehajtása, az iskolai mulasztások ellenőrzése, ill. a mulasztók bírságolása.62 „A tankerületi iskolatanács a megyei bizottmány által lévén kiküldve s megbízva a megyei tanügyi viszonyok észlelése, s a népnevelés előtt álló akadályok elhárítása végett: a dolog természete szerint mindannyiszor a megyei hatósághoz kénytelen fordulni, valahányszor intézkedései az alantas iskolai hatóságok által nem teljesítettnek” - magyarázta egy, az alispánhoz küldött átiratában Kovács Sebestyén Gyula a túl gyakorinak tartott felterjesztéseket és kérvényeket.63 A törvényhatósági bizottság - e tekintetben különösképpen formális - tevékenysége azonban eleve megszabta a kérvényeknek és javaslatoknak a sorsát.64 Ennek illusztrálására - és bizonyítására - idézzük az egyik állandó napirend - az iskolai mulasztások ügye - ötéves történetének néhány jellemző fordulatát. A megyei iskolatanács 1870 novemberében „a rendetlen iskoláztatás megszüntetése érdekében” a községi elöljáróságok szigorúbb ellenőrzését és büntetését kérte. Az - ekkor még - bizottmányi nagygyűlés 97/1871. sz. határozata ennek nyomán elrendelte, hogy a helyi iskolafelügyelők minden esetben a megyei iskolatanácsot értesítsék a hanyag iskoláztatásról.60 A tanfelügyelő megismételt és közigazgatási eljárást igénylő kérésére 1872. május 6-án a közgyűlés határozatilag kimondta, hogy „a szolgabíró urak kellő eréllyel oda hassanak, miszerint a szülők gyermekeiket... iskolába járassák”.66 1873. június 9-én Kovács József megyebizottsági tag az 1872-es tanfelügyelői jelentésre hivatkozva kétségbe vontat a szolgabírói intézkedések komolyságát és választ kért, hogy „szándékoznak-e a fő- és alispán urak az illető tisztiviselőket e rendelet pontos végrehajtására utasítani?” Az alispán válaszában aztán - hogy ti. „a rendelet a szolgabíróknak kiadott, azok a jelentéseket beterjesztették, s a szigorú végrehajtásra és újabb jelentésre felszólítást kapnak” - a kérdező „megnyugodván, az- zali megelégedését kijelenti”.6' A párhuzamos - és gyakran az éppen érvényes közgyűlési határozatnak is ellentmondó - alispáni rendelkezések teljes káoszt teremtettek ezen a téren. Volt időszak pl., amikor a községi bíráknak egyenesen a tanfelügyelőhöz kellett volna az iskolamulasztókat bejelenteniük. Több 1874- es határozat után 1875-ben ismét „szó emeltetett, mintha a tanügyet annyira fontosán érdeklő ezen rendszabály nem mindenütt, s kellően hajtatnék végre.” A főispán válasza: „a szolgabíró urak ezúttal is utasíttatnak.”68 A törvényhatóság végrehajtó apparátusának tevékenységét vizsgálva hasonló eredményre juthatunk. Az alispáni iktatókönyvekben 1870 és 1876 között évente 5-14 népoktatással kapcsolatos bejegyzés található, az iktatott ügydaraboknak 0,1-0,2%-a.69 Az iratok zöme a törvényhatósági bizottság határozataival, ill. a tanfelügyelő és az iskolatanács beadványaival kapcsolatos adminisztratív intézkedés. Mintegy 20 százalékuk - évente arányos megoszlásban - a tankötelezettség, ill. az iskolamulasztások hatóságilag prolongált témáját érinti, további 25 százalékuk az iskolák hiányát, pótlásuk sürgetését tartalmazza. 9 esetben (kb. 13 százalék) szerepel a népoktatás ügye általában, n-szer pedig (kb. 16 százalék) tanítópanaszokkal, kérvényekkel, fegyelmi ügyekkel kapcsolatban. E bejegyzéseknek csaknem 60 százaléka 1874-76-os, ami nemcsak az alispáni ügyiratforgalom általános emelkedésével függ össze, hanem a népoktatás ügyében felhalmozódott restanciákra, és e problémáknak - a törvényhatósági bizottságot is tehermentesítő - egyre jellegzetesebben adminisztratív kezelésére utal. Az ügyvitel mottójául az 1875-ös Trefort jelentés bevezetőjét idézhetjük: „A 205
