Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Kelemen Elemér: Somogy megye népoktatása (1871-1880)
népoktatás ügye erkölcsi téren mozog, annálfogva azt inkább erkölcsi, mint kényszerítő eszközökkel lehet és kell fejleszteni.”70 A törvényhatósági bizottság és adminisztratív vezetőjének magatartása a kültisztviselők, a járási szolgabírák tevékenységében is tükröződik. A szolgabí- rák pontos ügyköre - a törvény és a későbbi megyei szabályrendeletek alapján is egyaránt - „meghatározhatatlan; gyakorlatban azonban az élet minden vonatkozására kiterjedt.”71 Valóban sokrétű - és nagy személyes hatalommal párosult - tevékenységükben, amint ezt egyetlen közigazgatási egység, a kaposvári járás szolgabírája - 1872-től rendelkezésünkre álló - iratanyagának elemzése során megkíséreljük bemutatni, a népoktatás jelentéktelen, sokadrangú kérdés volt. Az előzőekben láthattuk, hogy bizonyos, hatósági intézkedést követelő ügyek a népoktatási törvényt kiegészítő felsőbb rendelkezések folytán közigazgatási hatáskörbe kerültek.72 A törvényhatósági közgyűlés, ill. az alispán a miniszteri rendeletekben és a tanfelügyelői jelentésekben, felterjesztésekben visszatérő problémák megoldására esetenként elrendelte a közigazgatási eljárást, a szolgabírákat az adott kérdés ellenőrzésére, végrehajtására, esetenként jelentés- tételre utasította. A kaposvári fő szolgabír óság iktatókönyvében 1872-től 1876 végéig összesen 40 népoktatással kapcsolatos bejegyzés szerepel. 1872- ben 6, az összes ügyirat 0,58%-a, 1873- ban 3, az összes ügyirat 0,12%-a, 1874- ben 9, az összes ügyirat 0,29%-a, 1875- ben 14, az összes ügyirat 0,40%-a, 1876- ban 8, az összes ügyirat 0,18%-a.73 A negyven közül 26 (65 százalék) az említett felsőbb utasítások regisztrálása, s egyben tájékoztatás az utasítás végrehajtásának — többnyire adminisztratív - módjáról. Az utasítások nagy részét a szolgabíró automatikusan a jegyzőkhöz, ill. körjegyzőkhöz továbbította; a személyes eljárást követelő ügyeket más dolgokkal összekapcsolva, alkalomszerűen intézte; felterjesztett jelentései mögött pedig csak néha mutatható ki valamelyes szóbeli vagy írásbeli tájékozódás. A további 14 ügyirat nagyrészt tanítópanasz - elmaradt járandóságok ügyében, s egy-két - ezen időszakban szinte még tévedésnek tekinthető - jegyzői vagy tanítói jelentés az iskolai mulasztásokról.7,5 A járási szolgabíráknak a népoktatási törvény körüli tevékenységéről plasztikus kép bontakozik ki előttünk azokból a jelentésekből, amelyeket - Tre- fort már hivatkozott, 32 448/1873. sz. rendeletének megyei végrehajtása során - 1873-75-ben készítettek és terjesztettek fel az alispánhoz a járásaik területén működő népiskolák állapotáról, ill. az iskolalátogatásról." A még 1873 januárjában kiadott alispáni utasítás felhívta a szolgabírákat, hogy „a rendelet értelmében tett eljárásaikról már a folyó évi májusi rendes közgyűlés alkalmával jelentést tegyenek,” ill. a továbbiakban - értelemszerűen - rendszeresen nyújtsák be negyedéves jelentéseiket. A kilenc szolgabíró közül mindössze három - a csurgói, az igali és a lengyeltóti - készítette el jelentését a májusi határidőig, négyen - feltehetően a közgyűlésen kapott szóbeli figyelmeztetés után - a következő hetekben, a marcali szolgabíró - egy júniusi írásbeli figyelmeztetésre - július végén adta be a jelentését; a kaposvári pol206
