Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Benczéné Nagy Eszter: Adatok néhány XIX. századi mernyei jobbágyhagyatéki leltár vizsgálatához
juk ezekben a leltárakban. A nagykanizsaiakban feltűnően kevés volt a férfi ruházati cikkek felsorolása, addig a mernyei leltárakban fordított a helyzet, itt ugyanis a női ruhaneműk felsorolása csak elvétve fordul elő. Vincze István hagyatéki leltárában a következő ruházati cikkeket találjuk: ujjas vásott bunda, egy avét szűr, egy pár csizma, öt férfi ruha különböző értékben (i forint 48 krajcár - i forint 21 krajcár - között), rongyos ködmön, asszony mente és kóc kendő. A felsorolásból e két utóbbi vonatkozik csak a női viseletre, a többi mernyei leltárban sem találhatók a' női öltözetre vonatkozó adatok. Lehetséges, hogy azért nem találkozunk női ruhadarabokkal, mert vagy nőtlenek, vagy pedig özvegyek voltak, és így, ha volt is női ruhájuk, mármint a feleségüknek, azokat annak halála után eladták, s tulajdonképpen ezért került hagyatékuk árverezésre, nem volt kire hagyniuk javaikat, vagy ha volt is, általában kiskorú árva. Hiányozhatnak a női ruházati cikkek azért is, mert azok az asszony móringját képezték, és így nem kerülhettek eladásra. Valószínű, hogy a' fentiek miatt igen kevés helyen fordult elő a rokka és a fonál, a szövésre utaló szövőszékről pedig egyik leltárban sem emlékeznek meg. Ez azonban mutatja még a gyári kelmék fokozottabb térhódítását is. A mernyei hagyatéki leltárak inkább az állatállomány, a szerszámok és felszerelési tárgyak tekintetében tudtak adni általánosításra alkalmas adatokat. Összehasonlítva a nagykanizsai hasonló jellegű adatokkal, sokkal szélesebb skálán mozognak, mint a kanizsai polgároké, bár mindenképpen hozzá kell fűzni azt, hogy a kanizsai polgárok megélhetését csak másodlagosan szolgálta a földművelő munka, míg a mernyei jobbágyok esetében ez elsődleges volt. Szintén a mernyei uradalom területén lévő Őszöd faluból való Kusti János hajdú hagyatéki leltára 1801-ben készült.20 Őszödről a korabeli leíró források így szólnak: „Őszöd: magyar f[alu] közel a Balatonhoz: 150 kath [olikus] 9 evang [élikus] 311 református] 17 zsidó lakfos]. Kath [olikus] és refformátus] filiál[is] templomok. Szőlőhegy. Erdő. Sok rozs, hajdina. F[öldes] U[rai] többen.”30 Az uraság hajdújának javait 35-en vásárolták meg 108 tételben. 30 vásárié őszöd] volt, öt vásárló jött a környező községekből, Rádról három, Lát- rányból és Taszárról egy-egy, vagyis a vevőknek 14,28 százaléka volt más hely- sógbeli. Legtöbben itt is egy forintnál kevesebb értékben vásároltak, 40 százaléka az összes vevőknek. Többnyire csak egy-egy darabot vettek, például őszödi Hamar János egy kapát vásárolt 9 krajcárért, Mihály István pedig egy sütőtek- nőt 10 krajcárért. Előfordult nagyobb vásárlás is, például Nagy János öt tételben i forint 9 krajcárért, de nem ez a jellemző.31 A magasabb értékhatárok között vásárlók százalékos arányszáma nagyjából megegyezik a már elemzett hagyatéki leltárak százalékos arányszámaival. A nagyobb értékben vásárlók aránya Vincze Istvánnál 11,36, Kondor Jánosnál 12,5 százalék volt, Rusti Jánosnál csak valamivel több, 14,28 százalék. Az arányok hozzávetőleges megegyezése azonban nem azonos minőséget takar, mert míg ez a magasabb érték Vincze István esetében 150 forint feletti értéket jelentett, Kondor János esetében már csak 60-150 forint közöttit, addig Rusti János hagyatéki leltárában ez 10-17 forint közötti értéket jelentett. Ugyanez a helyzet, ha grafikusan ábrázoljuk a vásárlók megoszlását az egyes értékhatárok között.32 Az ábrák vonalvezetése azonosnak vehető, igen szépen látszik ez Vincze István és Rusti János vásárlóinak vizsgálatakor. Némileg eltérő a Kondor János vásárlóiról rajzolt ábra, ugyanis ott a vásárlók kevesebb 93
