Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Benczéné Nagy Eszter: Adatok néhány XIX. századi mernyei jobbágyhagyatéki leltár vizsgálatához
száma miatt igen csekély volt az alacsony értékben vásárlók száma, de a többi értékhatárok közötti mozgás fő arányaiban megegyező képet mutat. Vagyis levonhatjuk azt a következtetést, hogy a vásárlók többsége egy-három tételt vásárolt és legtöbben egy forint érték alatt, a kispénzű emberek közül kerültek ki ezek a vevők, az iparosok inkább már a nagyobb értéket képviselő tárgyakat vásárolták meg, míg a legnagyobb értékben a vevők között, a kereskedők, uradalmi tisztviselők és tehetős mesteremberek találhatók meg. Rusti János őszödi hajdú hagyatéki leltárában is nagyon sok adat található a viseletre, a konyhai felszerelési tárgyakra, szerszámokra, amelyek igen hasonlóak a már megvizsgált hagyatéki leltárakban leírtakkal. Igen részletes és bő a konyhai felszerelések felsorolása: két kis pohár, öt cserépfazék, öt cserép- tepsi, cserépfazék és tányér, vaskanál, serpenyő, cserépkorsó, két csésze, tésztacifrázó, tormareszelő, sütőteknő, tizenegy fehér cserépedény, két pár kés, két ón- kanál, és egy vasfazék. Találkozunk emellett olyan tárgyakkal is, amelyek eddig más leltárakban nem fordultak elő: fésű, pecsétnyomó, csutora, kalamáris, üveglámpás, nyolc darab kép, egy kis tükör, óngyűrű, négy darab képráma. Míg a polgári hagyatéki leltárakban jóval több díszítőelemmel találkoztunk, festett díszes tányérok, vászon vagy üveges képek formájában, addig a vizsgált somogyi leltárakban csak Rusti János esetében fordultak elő, itt is inkább hivatali „rangjából” eredően lehettek ezek a tárgyai, mintsem vagyoni helyzete alapján, mert nála módosabb vagyoni állapotra következtetni engedő leltárakban egyáltalán nem fordultak elő. Érdemes megvizsgálni a hagyatéki leltárakat abból a szempontból is, hogy az eladott javak összeségükben milyen értéket képviseltek: Rusti János (hajdú) eladott javainak értéke 158 forint 36 2/4 krajcár. Vincze István (jobbágy) eladott javainak értéke 1645 forint 22 2/4 krajcár, Kondor János (csizmadia) eladott javainak értéke 415 forint 6 krajcár, Vajda Ferenc (jobbágy) eladott javainak értéke 655 forint 28 krajcár (ez utóbbi becsült érték, mert az inventárium csak a javakat sorolja fel, az értékeket nem, de a többi leltár hasonló tárgyai alapján hozzávetőlegesen meg lehetett becsülni az értéket). Gál Örzse (zsellér) eladott javainak értéke 18 forint 33 krajcár volt. A vizsgált inventáriumok az 1800-tól 1833-ig terjedő évekből valók, ez az az időszak Somogy megyében, amikor is a mezőgazdasági termelés fejlődése következetében megindult a majorsági gazdálkodás nagyobb ütemű fejlődése, ami az úrbéres birtokok bizonyos csökkenését eredményezte, és mindenképpen a jobbágyság erős differenciálódása irányában hatott. A vizsgált hagyatéki leltárak értékei is ezt mutatják, hiszen igen széles skálán mozognak, és a nagyjából azonos jogállásúak vagyoni értékei is igen különbözőek, még ha figyelembe vesz- szük azt is, hogy az összeírások nem tekinthetők százszázalékos forrásnak. De a 1600 forintnyi értéket képviselő jobbágy mindenképpen igen gazdagnak tűnik a 650 forintnyi értéket képviselő mellett, ugyanakkor egészen csekély a 18 forintos zselléri inventárium értékösszege. A jobbágy és polgári hagyatéki leltárakban a vizsgált időszakban nemcsak a legszükségesebb eszközöket, felszereléseket találjuk meg - bár nem mindenből, - hanem már ennél többet, míg Gál Örzse „sánta, nyomorult, koldús, zsöllér asszony” leltárában a legszükségesebbnél is kevesebbet.33 94
