Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Benczéné Nagy Eszter: Adatok néhány XIX. századi mernyei jobbágyhagyatéki leltár vizsgálatához
ben és változó áron. Az összes csizmadia mesterséghez tartozó dolgok 95 forintért találtak gazdára. Nem csekély ez az összeg, mivel a nagykanizsai csizmadiák korabeli hagyatéki leltárai szerint a mesterségbeli szerszámokat, eszközöket és anyagokat 50-70 forintért árverezték el.14 A fenti nagyobb összeg mindenképpen arra enged következtetni, hogy a mernyei csizmadia módosabb, tehetősebb volt, amit egyébként a belső berendezési és használati tárgyai is mutatnak. A vásárlók közül a legtöbbet a helybéli csizmadia vett meg, nemcsak a mesterséghez szükséges munkaeszközöket, hanem sok más egyebet, közöttük jelentékeny részben berendezési tárgyakat (vásári láda, két karosszék, asztal, fogas), összesen 76 forint 48 krajcár értékben. Értékben a következő legtöbbet vásárló (Bedegkér) csizmadia volt, aki szintén nemcsak mesterségbeli szerszámokat és anyagokat vett 30 forint 54 krajcárért. A mernyei káplán használati tárgyakat vásárolt 22 forint 15 krajcárért (két párnát, egy vánkost, lepedőt és egy kordoványt). A mernyei Vajda Vince egy kendőtartót és egy puskát vásárolt 15 forint 30 krajcárért. A többiek ilyen nagy tételben már nem vásároltak, általában 10 forint körüli összegekről volt szó. Kondor János csizmadia javai végül is 47 tételben találtak gazdára, 16 vásárlónál. A vevők közül 14 helybeli lakos volt, kettő pedig a környező falvakból (Kér, Geszti) jött át árverezni. A két jobbágyi hagyatéki leltárban igen sok adatot találunk a konyhai és szobai berendezésre, a kamrák felszereltségére és a tárolt terményekre, gazdasági eszközökre. Vajda Ferenc mernyei jobbágy 1833-ból való inventáriumában15 a ház leírását is megtaláljuk: „sessionalis ház szobával, konyhával és kamrával”, ami megfelelt a XVIII. század végén és a XIX. század elején elterjedt paraszti, háromosztatú háztípusnak.16 Valamennyi itt feldolgozott inventáriumunk részletezett felsorolásában e hármas tagozódás minden esetben megtalálható. A nagykanizsai hagyatéki leltárakban is legtöbbször ilyen háztípussal találkozunk.17 Vajda Ferenc háromosztatú házához csatlakozott az udvarban egy különálló kamra fészerrel együtt, egy istálló és sertésólak. Az általa bírt írtásföldjén pedig egy külső istálló és pajta helyezkedett el. Felsorolja a leltár a hátrahagyott állat- állományt is: egy süldő, két hámosló, egy fejős- és egy meddő tehén, egy üszőborjú. A gazdaságban használt szerszámoknak is bőséges választékát nyújtja a leltár: egy-egy fejsze, szekerce, széleskapa, vasvilla, fűrész, fúró, metszőkés, harapófogó, valamint két sarló. A szobában és a konyhában talált felszerelési tárgyak, a berendezés teljes egészében megegyezik a nagykanizsai polgári inventáriumokban leírtakkal, és szinte teljes azonosság található a nagykanizsai polgár és a mernyei jobbágy használati tárgyai és ingóságai között. Vajda Ferenc lakóházában a következő berendezési tárgyakat írták össze: egy-egy ágy, asztal, láda, almárium, két karszék és ugyancsak két fogas. Sajnos ez az összeírás nem közöl értékeket, a használati eszközök és tárgyak, az ingatlan vagyon értékére hozzávetőlegesen a többi leltár segítségével tudunk következtetni. Egyetlen hagyatéki leltárban sem találkozunk a szekrénnyel - a nagykanizsaiaknál sem —, azt mindenütt az elmaradhatatlan láda helyettesítette vagy pedig a fogasok, amelyekből gyakran kettő-három is volt. Nemigen fordult elő az üveges vagy anélküli almárium, amely majd inkább a polgári kor divatja lesz.18 Vincze István mernyei jobágy 1805-ből származó hagyatéki becsűje alapján - bár az ingatlanvagyon leírását nem tartalmazza - arra következtethetünk, 9®
