Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Benczéné Nagy Eszter: Adatok néhány XIX. századi mernyei jobbágyhagyatéki leltár vizsgálatához
hogy a háza szintén háromosztatú volt, mivel a ház bútorzata és felszerelési tárgyai ezekbe helyezhetők el. A lakásban összeírt használati tárgyai és lakberendezése szinte semmiben sem tért el összetételében az előző leltártól, csupán csak annyiban, hogy itt a XIX. század elejére már annyira jellemző padot is megtaláljuk a bútorok felsorolásában.19 Összehasonlítva Vajda Ferenc javainak összeírásával, Vincze István állat- állománya sokkal gazdagabb és jóval magasabb értéket képviselt: négy ökör, négy tinó, egy-egy üsző, borjas tehén, kanca, csikó, két hámosló, 59 birka, egy sertés, négy süldő, kettő lúd és nyolc liba, összesen 1138 forint 6 krajcár értékben.20 A legértékesebb földművelő eszköz, az eke megtalálható a hagyatéki leltárak többségében. A Vincze-féle leltárban lévő „eke taligával” alacsonynak tűnő áron, 7 forintért talált gazdára. A mezőgazdaságban fontos szerepet játszó kasza is szerepelt a legtöbb leltárban, a sarlóval együtt.21 Igen sok helyen és jelentős számban fordult elő a különböző fajtájú és minőségű szita és rosta (vasrosta, szérűn való rosta, abrakrosta), amely utóbbiak a szemnyerés nélkülözhetetlen eszközei voltak. A csép, és a cséphadaró-fúró azonban egyik leltárban sem szerepelt. A legtöbb helyen azonban megtaláljuk a fúrót (pl. a fenti inventáriumban három fúró és egy kis fúró szerepelt), amelyek minden bizonnyal azonosak a cséphadaró-fúrcval.2 A kapa is igen sok leltárban fordult elő (kiskapa, nagykapa, irtókapa), valamint a különböző fejszék (kisfejsze-balaska), egyaránt. A szekeret legtöbbször tartozékaival együtt sorolják fel: „lóután vasas kocsi, szerszámmal, rövid oldalakkal” vagy „ökör után vasas szekér rövid, hosszú oldalakkal, igákkal” A szekerek tartozékai még a különböző kötelek és vasláncok, meglehetősen nagy mennyiségben. Vincze István mernyei jobbágy hagyatéki leltárában előfordult a gerbelye és az egérfogó, amelyekkel egyetlen más leltárban sem találkoztunk. A jószágtartásnak igen kevés eszközét sorolta fel, (vasvilla, csibevályú, nagyobb vályú, különböző láncok), valószínűleg a külterjes állattartás alacsony eszközigényessége miatt. Sokkal gazdagabb a konyhai felszerelések és tárgyak jegyzéke, s igen jelentős az egyes leltárakban előforduló mennyiségi különbségük. Míg Vajda Ferencnél 1833-ban összesen csak tíz cserépedényt írtak össze, addig Vincze István 1805-ben, 28 évvel korábban kelt leltárában húsz cseréptál található és még számos „apró, csöprő cserépedények és korsók.” A konyhában használt eszközök bőséges tárát nyújtja ez utóbbi leltár: sütőteknő, sütőlapát, kerekteknő, szalmavékák, párlé sajtárak,23 szakasztóvéka, kisteknő, kisdeszka, rosta, vödör, csöbör,24 kis lisztes véndő, szűrőszita, vászonkorsó, kanáltartó kanalakkal, konyhai tálas. A régi füstöskonyhák felszerelése közül csak igen kevéssel találkozunk, egyedül Vincze István javai között sorolták fel a vaslábast és a vasrostélyt, de hiányoznak a füstöskonyha többi szerszámai, a vasnyársak, a parázskiemelők, a vasbogrács, stb. A kamrákban általában zsákokban és hordókban tartották a különböző élelmiszereket és a terményeket. A leggyakrabban előforduló élelmiszerek: liszt, szalonna, háj, só káposzta, ecet, hajdina. Vincze István hátrahagyott javainak vásárlói 74,5 százalékban a helybéli lakosok közül kerültek ki (pintér, mészáros, kocsmáros, hajdú, jobbágy. . .). Más helységből jött vevő 11 volt (25,5 százalék); Gesztiből, Mocsoládról, Öregla- ról, Igáiból kettő-kettő, Kaposvárról, Kérről, Budáról és Ecsenyből egy-egy. A legtöbb tételt, összesen 16-ot a geszti zsidó (az összeírások a zsidók foglalkozá91