Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Benczéné Nagy Eszter: Adatok néhány XIX. századi mernyei jobbágyhagyatéki leltár vizsgálatához
gyatóki leltár. Ez a tény egyben óvatosságra int bennünket, hogy kritikával kezeljük ezeket a forrásokat, amelyek még ezek ellenére is megbízhatóbb forrásoknak látszanak az életkörülmények, életmód, a technikai színvonal vizsgálatához, mint az uradalmi, közigazgatási és adózási összeírások.10 A felhaszált hagyatéki leltárak a következők voltak: j. Rusti János hajdú Őszöd 1801. 2. Vincze István jobbágy Mernye 1805. 3. Kondor János csizmadia Mennye 1810. 4. Gál örzse zsellér Fonó 1830. 5. Vajda Ferenc jobbágy Mernye 1833. A leltárak mind a mernyei uradalom területéről származnak. A mernyei uradalom a Kegyes Tanítórend birtokába iSo6-ban került, területe az 1804-es kataszteri felmérés szerint 50000 hold. Területileg Közép- és Dél-Dunántúl négy megyéjében helyezkedett el. A Kegyes Tanítórendnek ahhoz, hogy az alapítólevélben meghatározott funkcióját el tudja látni, vagyis az iskolahálózatát fenn tudja tartani, a birtokát rendbe kellett tennie, gazdálkodását, gazdaságát modernizálni kellett. Első lépcsőként egyre nagyobb területre volt szükségük, amelyhez rendszerint a jobbágyok által már huzamosabb ideje használt földek megcsonkítása révén jutottak. A birtok működésének szervezeti kereteit hozták létre először, melynek értelmében birtokukat öt uradalmi kerületre osztották. Az eltérő agrárföldrajzi körülmények és a viszonylagos tagoltság miatt változatos gazdálkodási rendszert hoztak létre, amely rövid idő alatt jelentős eredményeket tudott produkálni a birtokszervezés terén, valamint igen erős hatást gyakorolt az uradalom területén élő népességre minden téren. Nagy munkaerőigényével, amelyre a majorsági árutermelés fellendítéséhez volt szüksége, a gazdasági és társadalmi differenciálódást az agrár népesség körében nagymértékben előidézte.11 A hagyatéki leltárak közül három az uradalom központjából, Mennyéről való. Fényes Elek így írta le Mernyét: „Magyar mezőváros 986 katolikus, 2 református, 5 zsidó lakos. Katolikus parochiális templom. Határja I. osztálybeli. Legelője, erdeje, szőllőhegye elég. Földesurai a piaristák. Hajdan a fehérvári custodiátus bírta.”12 A leltárak közül kettő jobbágy, egy pedig iparos (csizmadia) hagyatéki leltára. Sajnos a legtöbb leltár nem tartalmazza az elhalálozott ingatlanának - házak, pajták, gazdasági épületek - leírását, de annál bőségesebb adatokat nyújtanak a belső felszerelési és használati tárgyakról. Kondor János mernyei csizmadia 1810-ben keltezett hagyatéki leltára is a belső felszerelési tárgyakról ad bővebb felvilágosítást, valamint trtalmazza a vevők névsorát és többnyire foglalkozását is, valamint azt, hogy mennyiért keltek el javai.13 A csizmadia mesterség szerszámait nem részletezi a leltár, azok több tételben kerültek eladásra. Először 4 forint 36 krajcár értékben az aprólékos szerszámok, a kaptafák 1 forint 36 krajcárért (nem tudni hány darab), a mesterséghez szükséges kellékek ismét 4 forint 12 krajcárért. Ezután a csizmakészítéshez szükséges bőrök felsorolása következik: fekete tehén bőr 23 forint 51 krajcárért, egy fél talp 26 forint 60 krajcárért, és szattyánbőrök változó mennyiség
