Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)

Stier Miklós - Szász Zoltán: Új- és legújabbkori helytörténetírásunk módszertani kérdéseihez

séget nyújt a helyi sajtó, annak szerkesztősége, a sajtóban szellőztetett panamák stb, és ugyancsak fontos szálakra bukkanhatunk a helyi közigazgatási bíróság anyagaiban csakúgy, mint a főispáni és az alispáni bizalmas iratokban.

A helyi hatalmi elittel kapcsolatban, mint ezt fentebb jeleztük, még egy kérdéskörrel szeretnénk (inkább csak) utalásszerűén (semmint a kifejtés teljességét 'nyújtva) foglalkozni, s ez - a viszonylag nem túlságosan tág körben még meg fogható - vezető kérdése. Tisztában vagyunk azzal, hogy a fentiekben már exponált két fogalom: a formalizált vezető és az ún. presztízs- vagy informális vezető a szociológiának és a szociálpszichológiának a fogalmi körébe tartoznak. Nem vétünk azonban talán sem e két tudományág ellen, sem a történettudomány ellen, ha úgy véljük, hogy egy visszonylag szűk (társadalom- és politika- történeti) képződmény, a helyi hatalmi elit, egy kissé szociológiai jelenségként és szociológiai módszerrel is vizsgálható. Kellő mennyiségű és kellő információértékű forrás esetén ugyanis a múlt e fennmaradt tényeit a múlt kísérletezője, illetve megfigyelője által lejegyzett adalékokként is kezelhetjük.

Nem kétséges, hogy az elitnek, mint társadalmi-politikai képződménynek az adott politikabkormányzati rendszer bizonyos Intézményesített (formalizált) szervezetet, vagy szervezeti kereteket is kölcsönöz. (Ez indirekt módon ugyancsak arra utal, hogy az uralkodó elit politikai kategória.) Azt már láttuk, hogy az állami élet különböző felsőszintű intézményeinek vezetői és az uralkodó elit vezérkara nem teljesen esik egybe, de ki tagadná, hogy a miniszterelnök és a kormány tagjai az országos uralkodó elitnek ugyancsak ige'n előkelő, ha nem éppen az elsőrangú személyiségei, s ki előtt lenne kétséges, hogy a megye „krémjében” a főispán - mint a megye első számú embere, a politikai-közigazgatási hatalom első számú letéteményese, a helyi társadalmi-társasági élet irigyelt méltósága - ugyancsak előkelő, ha nem éppen legelőkelőbb szerepet kapja. Bizonyára folytathatnánk a sort: a város elsőrangú embere a polgármester, a járásé a főszolgabíró. Megfigyelhető azonban bizonyára az is, hogy e formalizált vezető, akinek ráadásul intézményesítetten összpontosul kezében a politikai hatalom, nem mindig, sőt talán megkísérelhetjük állítani: sokszor nem esik egybe azzal a személyiséggel, aki az adott közegben a legtöbb kérdésben igazán mérvadó, akinek véleménye, óhaja, esetleg még elejtett megjegyzése is inkább befolyásolja a2 adott csoport döntéseit, mi'nt a formalizált vezetőé, sőt nagyon sok esetben maga a vezető politikus is az informális, a presztizs-vezető irányítása alá kerül. Az országos uralkodó eliten belül a 30-as évek közepén dúló küzdelmekből remek példára utalhatunk a formalizált vezető és a presztizs-vezető működésére és összecsapására is. Amikor Gömbös Gyula miniszterelnök lett, s ezzel a kormánypárt „vezére” is egyben, a NÉP döntő többsége még mindig Bethlen István grófot tekintette valódi vezérének. „István gazda” - ahogyan őt korábbi hívei nevezték - erinek megfelelően politizált, Gömbössel éreztette a maga hatalmi fölényét, a miniszterelnök csak úgy vihette keresztül akaratát a parlamentben, ha Bethlen áldását adta rá.

Az országos politikában természetesen igen nehéz lenne szociológiai módszerrel kitapintani formalizált vezető - presztizs-vezető kilétét, hiszen itt rendkívül széles körű politikai garnitúrával állunk szemben, s az országos politika szférája olyán rendkívül komplex jelenség, ahol esetenként más és más személyek jöhetnek számításban. Ipari gazdaságpolitikai kérdéseknél a finánctőke legexponáltabb képviselői - a GYOSZ vezérkara pl. -, s agrárgazdasági kérdések43