Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)

Függelék

a központinak alárendelt, hanem egyre inkább mellérendelt eleme, pontosabban: az egész és a rész egészséges dialektikájában egyenrangú kiegészítője lesz. Ennek felel meg tudo­mányunkban - és hadd térjek most már az általánostól vissza a mi sajátos szakmai kérdé­seinkhez - ennek felel meg a történelemtudományban az országos és a helytörténet egyre szer­vesebb, összeműködő, egymást átható, komplementer egysége, áthatása. A helytörténet fel­lendülésének és ezzel együtt a helyi, regionális központok rangcmelkedésének jelentősége ugyan e körben mindenki számára evidens, három kérdését - egy tudományos, egy közmű­velődési és egy politikai vonatkozását — mégis külön szeretném kiemelni. 1. Történetírásunk ifjúkorában, mondhatnám úgyis: az új szellemi honfoglalás korá­ban a nagy újjáértékelő összefoglalások, az országos érdekű és súlyú események, folyama­tok szintétikus feldolgozása állott előtérben. Akkor, az 1945 utáni évtizedben - és talán még a 60-as években is - az egész magyar történelmet kellett átértékelnünk és a nép törté­netévé kibővítenünk. Ez a szintetizáló igény és módszer kevéssé volt alkalmas a helyi ár­nyalatok, a regionális sajátosságok integrálására, amint hogy szűklátókörű maradt az egye­temes összefüggések tekintetében is: az országos ömagáért és önmagában való egész is volt, közkeletű kifejezéssel élve: a magyar glóbusz szemlélet erősen érvényesült történetírásunk­ban. Ahogy azonban a horizont tágult, a kutatás fejlődött és kiderült, hogy az ország is csak egyik régiója Kelet-Közép-Európának, s ez is csak egy régiója Európának, kezdtük jobban megérteni az általános és a sajátos, az egész és a rész, és ezzel a legszorosabban kapcsolatban: az országos és a helyi kölcsönkapcsolatát. És kezdtük megérteni: hogy mi a régió, mi a rész, az a viszonyítási bázistól függ. A magyar történet egyetemes öszefüggéseinek kutatása, mint téma és módszer irányította a szemünket az országon belüli régiókba, a helytörténet szerves összefüggéseire is. A szintetikus feldolgozásokban - erre vallanak a tízkötetes Magyarország története munkálatai - számos területen eljutottunk ahhoz a ponthoz, ahonnan az eddig használt for­rások újraböngészésével már aligha juthatunk messzire, s a nagy folvamatok, események, fordulópontok mélyebb megértéséhez az országos szintű általánosítás eddigi eredményei már kevéssel járulhatnak hozzá. A történeti részdiszciplinák számos területén forrásanyagban is, módszerben és szemléletben is elengedhetetlen a helytörténet integrálása, a regionális és az országos dialektikájának megvalósítása. Csak egészen röviden utalok arra. hogy a gaz­daságtörténetben nemcsak az üzem- és uradalomtörténet - (az eleve lokálishoz kötött téma) - kívánja meg a helytörténeti megalapozást, hanem például a gazdasági régiók tipizálásának, a tájegységek és piackörzetek sajátos szerepének és kölcsönhatásának elengedhetetlenül fon­tos kimunkálása, vagy például a gazdasági fejlődésvonalaktól, a trendktől való eltérések, szó­ródások értelmezése is. Nyilvánvaló a helytörténeti kutatás centrális szerepe a társadalom- történeti tipológiában. Amint ugyanis a számunkra alapvető társadalmi kategória, az osztály, a réteg ez az egyetemes vagy országos fejlődésből általánosított absztrakció történeti konk­rétsággal vetődik fel, mint egv meghatározott régió, nemzet, időszak osztálya, rétege, abban a pillanatban az eleven, a helyhez, helyi közösséghez, nemzethez, foglalkozáshoz kötött cso­portokkal, helyi és regionális típusokkal van dolgunk. Országos szintű társadalomtörténeti tipológiának - ha nem elégszünk meg a statisztikai réteg élettelen absztrakcióival - jó­részt a helytörténeti kutatásokból levonható általánosításokra kell épülnie. Gondoljunk csak az elmúlt évszázad parasztfejlődésének típusaira, itt csupán egyik rendező elve volt a föld, a vagyon, a másik a tájegységhez kapcsolódó természet, gazdálkodás, műveltség, mentalitás, értékrend. De említhetném azt is, hogy korszerű művelődéstörténet sem képzelhető el egyes művelődési tájak, centrumok, illetve centrumhiányok kutatása nélkül (1. erre Kanyar József, Benda Kálmán kitűnő tanulmányait) és országos fontosságú politikatörténeti események sokoldalú feltárásához, reális értelmezéséhez is lényeges megvilágítási effektusokkal járul­hat hozzá a helytörténet (utalhatok pl. Király István legújabb Nagyatádi tanulmányára). A lokális és az általános összekapcsolhatóságának persze volt egy „helyi történeti” feltétele is: a helytörténetírásnak ki kellett lépnie önként vállalt provincializmusából, má­soló, utánzó, adalékgyűjtő műkedvelőségéből és az egyetemes fejlődés tendenciáit ismerő, az országos folyamatokat szem előtt tartó, a korrelációkat tudatosan kereső szaktudomány- nyá kellett válnia, amely ugyanakkor vállalva a gyakorlattal, az oktatással, a népműveléssel, a gazdaságtervezéssel - való szoros együttműködést is. A most megvitatott kötet meggyő­zően bizonyítja ezt a funkcióváltást. 2. Ennek az újtípusú helytörténetírásnak - vagy most már adekvátabban kifejezve: a történetírás regionális módszerének és nézőpontjának - ugyanakkor kettős közművelődési hatása is van. Az egyik alkalmasint közhelynek is hat: a vidéki kulturális intézmények, is­396

Next

/
Oldalképek
Tartalom