Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Függelék
szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Nagyatádi halála előtt 4-5 évvel korábban még dühöngött a fehérterror és az a Krénusz tanító, aki áldozata lett a fehérterrornak, még 1912- ben Nagyatádi pártjának tagja.) Achim Andrást is közvetve ölték meg az urak, mikor a halálos golyót Bajcsy-Zsilinszky Endre lőtte Achimba és nem Zsilinszky Gábor. Közvetve Nagyatádit is az urak ölték meg, de ez még megírásra vár. Itt van valami párhuzamosság a parasztmozgalmak tragédiájában, amit a paraszti tudat legendákban őriz és nem kevéssé szolgáltat igazságot elbukott mozgalmainak. 1964-ben Nyíregyházán agrártörténész-konferencia volt, amelyet Erdei Ferenc vezetett. Ezek a kérdések ott is felmerültek. A dimenzió kb. az volt, hogy kicsoda Achim és kicsoda Nagyatádi? Én erre a következőket mondtam: ne azt keressék, ami elválasztja őket, mert a magyar parasztmozgalmak történetének nem ez a kulcsa, hanem azt, ami egybetartja őket. Ti. azt, hogy mindketten parasztpolitikusok voltak/ - és ez a lényeg. Egy olyan nagy társadalmi csoportot képviseltek, amely a dolgozó osztályokból verbuválódott, azoknak a politikusai - és ez az első paraméter, amit figyelembe kell venni. Hogy a Nagyatádi-kép milyen lesz és mivé alakul, azt sem én, de azt hiszem, hogy az itt ülők sem tudják megmondani. Ezt még kutatni kell, ez még nem lezárt kérdés. Ehhez idő és munka kell, amire olyanra formálódik, amely tényleg hasonlít Nagyatádira. Még egy gondolatfüzért befejezésül. Azt mondta nekem Horváth Sándor, aki talán eme Nagyatádi tanulmányom egyik legelső olvasója volt, hiszen a megjegyzést rögtön a megjelenés után tette, hogy ez egy újszerű látásmód, ahogy én látom Nagyatádit. Az én látásmódom nem újszerű, hanem határozott ideológiai töltése van. Megmondom, hogy milyen - és ezt különösen mondom Miklós Endrének: álláspontom antisztálinista álláspont. Ti. Nagyatádi nem véletlenül torzult olyanná, amivé torzult. Sajnos Magyarországon, de a nemzetközi munkásmozgalomban sem, pedig Lukács György erre megfelelőképpen felhívta a figyelmünket, nem folyik filozófiai harc, nem folyik harc a történetírásban a sztálinista ideológia maradványai ellen. A sztálinista ideológia formálta Nagyatádi képét olyanra, hogy ma a népnek más a véleménye, mint a hivatalos történetírásé. Szeretném kérni hallgatóimat, hogy az általam közzétett tanulmány ne sodorjon senkit sem a sztálinistákéval ellentétes oldalra és úgy kövessenek el opportunista túlzásokat. Ennek a tanulmánynak a módszere, aminek nem kevéssé köszönhető az új eredmény, nem jogosít fel senkit sem arra, hogy a Nagyatádi-mozgalomról általánosan dicsérő jelzőkkel beszélhessen. Ti. más dolog az, amikor a történész egy személyiséget vizsgál és a szó szoros értelmében igyekszik belebújni; a szemét a maga szemévé tenni! Igyekszik megérteni, hogy mi a cselekvésének szubjektív rugója. Ez egy aspektusa a történésznek ahhoz, hogy meg tudja közelíteni figuráját, aki a történelem színpadán mozog. És ez a pont. ahol a történész metódusa és a történelem tényleges folyamata közé nem szabad egyenlőségi jelet tenni. A történeti figurát, ha van tudatában, ha nincs, tulajdonképpen osztályerők mozgatják. Egyszerűen azért, mert nem egyedül van a történelem színpadán, hanem nagyon sokan mások is ott vannak. Nemcsak ő akar valamit, hanem mások is és a történelem ezeknek az akarásoknak egy bizonyos eredője. Éppen ezért mondom, hogy ne ítéljünk Nagyatádi eme rövid időszakából és ne alkossunk meg egy végleges képet. Nagyatádi politikai pályájának ez a csúcsa, zenitje. Van ettől sokkal rosszabb szakasz korábban is és későbben is. Az azért, hogy Nagyatádi miért lett az 1918-as polgári forradalomban olyan, amilyenné vált, az azért rámutat valamire, mégpedig egy fontos dologra. Mint ismeretes az 1918-as polgári forradalomban a főerőt az SZDP, a munkásosztály tömegpártja képviselte, akkor a magyar reakció politikai erői a színpadról a kulisszák mögé húzódtak. Ez felbátorította az óvatos Nagyatádit és lehetővé tette, hogy jobban kibontakozzon benne a demokrata politikus. És ez az, ami még szintén közös Achimmal. A radikalizmus nem közös bennük. Egyébként nagyon érdekes lenne - én ugyan erre nem készültem - hogy kimutassam mi a közös és mi az eltérő a magyar parasztmozgalmak két fő irányzatában. Egy azonban bizonyos, hogy mindketten parasztpolitikusok voltak és mindketten a parasztságot illetően demokraták voltak és ez nagyon fontos! Hanák Péter a vitát az alábbiakban összegezte: Tisztelt vitaülés! Többen elmondták már, mégsem tartom feleslegesnek ismételni a tudott - de alkalmasint még nem köztudott - tényt: a Somogy megye múltjából c. évkönyv már régen túlnőtt a helyi érdeklődés, a szűkén értelmezett ,,helytörténetírás” körén. Értékét nem is határoznám meg pontosan azzal, hogy a legjobb hasonló jellegű vidéki kiadványok közé tartozik, mert a legjobb vidékiek ma már egyúttal a legjobb országosak is: országos színvonal393
