Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Függelék
Miklós Endre nem tartozik közéjük, ő hallja az egész zenekart úgy, amint azt hallani kell. Éppen azért, mert néhány olvasó érzékszervei nem működnek jól, az ember nem tudja, hogy mit cselekszik, mikor tollat vesz a kezébe és történelmi figurákról, folyamatokról, eseményekről, személyiségekről ír. Miklós Endre dicséretben részesítette munkámat. Bennem mindez nem vált ki meg- nyugató érzéseket: az a gyanú támad fel bennem, hogy nem csináltam mindent jól. Inkább szeretem azt, ha erősen bírálnak, mert ez újabb munkára serkent, ez az én lételemem. De hát a dolognak ez a része nem is tartozik rám. Az olvasók feladata eldönteni, hogy mit ér a tanulmányom, mennyire sikerült megközelíteni egy meghatározott történeti időszakban Nagyatádi reális figuráját. Valamit mondani akarok - a tanulmányon túl -, ami itt az egész tanácskozáson benne van a levegőben. Történetesen Laczkó András problematikája, amit ő vetett fel Rippl-Rónaival kapcsolatban. Hogyan is állunk a századforduló után a baloldaliakkal? Engedje meg Miklós Endre, hogy most és itt ne tegyem fel az ő kérdését, hogy vajon Nagyatádi reakciós vagy nem reakciós? A lényeg érzékeltetésére idézek egy érdekes történetet, amely egyben fényt derít Nagyatádi és Rippl-Rónai kapcsolatára is. - Nagyatádi még senkifia sem volt, csupán községi bíró Erdőcsokonyán, amolyan esernyős községi bíró, van róla szép fénykép is. 1906. október 14-én szobrot avattak Erdőcsokonyán. Ott megjelent Kossuth Ferenc is, hiszen az apja szobra került leleplezésre. A szoborbizottság elnöke Nagyatádi Szabó István volt, aki a szobrok leleplezésekor beszédet mondott. Beszéde annyira megfogta Kossuth Ferencet, hogy Budapesten hetekig beszélt arról, hogy: lent Erdőcsokonyán él egy falusi bíró, aki nem csak nagy szónok, de okos paraszt is. Jelent volt Rippl-Rónai József is. Nem Nagyatádi Szabó István kedvéért ment Erdőcsokonyára, hanem valószínű, hogy Ligeti Miklós miatt, aki a két szobrot, Széchenyi és Kossuth szobrát alkotta. Az egész eseménysorban az a fontos, hogy olyan falusi kulturális megmozdulásról volt szó, amely azért egy kicsit megmozgatta az országot, és az új művészetnek olyan nagy egyéniségeit vonzotta Erdőcsokonyára, mint Rippl-Rónai és a mi szempontunkból a még sokkal fontosabb az, hogy ezeknek az eseményeknek a vezetője és élesztője Nagyatádi Szabó István volt. Tehát már Nagyatádi indulásakor ott volt Rippl-Rónai József. Tizenkét évvel később, Nagyatádi tízéves képviselői évfordulóját ünnepelték Erdőcsokonyán. Hatszáz személyes vacsora keretében zajlott az ünnepség, amolyan igazi paraszti lakodalom volt. A fő esemény az volt, amikor Nagyatádi Szabó feleségének átadták férje arcképét, amelyet Rippl-Rónai festett. Ma senki sem tudja, hogy ez a kép hol van? Pedig ezt a képet meg kellene találni, mert aki ismeri Rippl-Rónai ecsetjét, az tudja, hogy remekül tudott portrét festeni; az egyéniséget, a személyiséget úgy tudta vászonra vinni, ahogv azt akkor Magyarországon kevesen. Nekünk kellene ez a kép; hogyan látta Rippl-Rónai Nagyatádit? - Nos, eddig a történet és így függnek össze a frontok, a határok a századforduló utáni Magyarországon és ilyen az összetartás a baloldalon. Azzal sem foglalkozom, hogy kommunista-ellenes avagy osztályáruló volt-e Nagyatádi? Én még nem írtam meg a Nagyatádi monográfiát. Van itt még elvégzendő munka. Nagyatádi pályája nem egyívású pálya, amely az indulástól a haláláig azonos jelzőkkel lenne jellemezhető. Hanem olyan pálya, amely a magyar nép története sorsfordulóinak van alárendelve. Más Nagyatádi pályája az induláskor, más a világháború alatt, más a polgári forradalom sodrában, más a forradalmak bukása után és megint más Bethlennel és megint más a halála előtt, ami sírba vitte. A megmérgezésről: itt egy legenda él. Ne higyjenek ennek a legendának. Ezt a legendát Hodzsa Milán, aki magyarországi nemzetiségi képviselő volt, de volt csehszlovák miniszterelnök is, felkapta és terjesztette. Könyvet írt „Föderation of Central Europe” címen, amely 1942-ben Londonban jelent meg és ott is szerepeltette ezt a legendát. Amikor Miklós Endre felidézi ezt a parasztok között élő legendát, nagyon, de nagyon igaza van, mert a paraszti emlékezet a korabeli szituációból egy darabot őrzött meg: a mese, a legenda nemcsak Nagyatádiról szól, hanem a parasztmozgalmak egészéről. Itt és ebben a vonatkozásban nemcsak Nagyatádit kell látni, mert ő és pártja csak egy színfolt a magyar parasztmozgalmak gazdag színskáláján. Az igazság kedvéért el kell mondani, hogy Nagyatádit nem úgy mérgezték meg, hanem agyvérzésben halt meg. Közvetlenül nem az urak gyilkolták meg, hiszen egy hétvégi vadászatra történő készülődés közben érte el az agyvérzés. Közvetve azonban mégis csak a nagybirtokosok ölték meg! És ez a nagyon érdekes a néptudatban, hogy Achim L. András életét, a parasztmozgalmak másik irányzata vezetőjének életét valóban az urak golyója oltotta ki és így merült fel a népben a gyanú, így keletkezett a legenda. (De azt sem 392
