Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Függelék
Szili Ferenc amikor a kaposvári cukorgyár, mint első jelentős somogyi kapitalista középüzem történetének és a vele kapcsolatos cukorrépa-termesztés történetének megírására vállalkozott, nagy feladatot tűzött maga elé. Jelentős ez a vállalkozás egyrészt, mert óriási levéltári anyaggal kell megbirkóznia, másrészt, mert megyénk agrárjellegű múltját tekintve nagyon sokoldalú vizsgálódásra adhat lehetőséget egy olyan jellegű tudományos munka, amely végeredményben határterületet érint agrár- és ipartörténeti vonatkozásait tekintve. A címben megjelölt tanulmány tehát egy nagyobb agrár- és ipartörténeti munka része csak, de ebben a minőségben is kerek és egész. A szerző vizsgálat tárgyává tette a cukorgyár alapításával, működésével kapcsolatos cukorrépa-termesztést. Vizsgálódásait kiterjesztette a megyén túlra is, hiszen Baranya és Tolna megyében a cukorrépa termőterületek növekedése összefüggésben volt a kaposvári cukorgyár termelésének növekedésével. A tanulmányban közölt táblázatokból és térképből kitűnik, hogy a cukorgyár vezetői elsősorban az érintett megyék nagybirtokosaira számítottak a cukorrépa-termesztés előmozdítása érdekében, bár figyelmüket a kisbirtok sem kerülte el. Akkor és olyan gazdaságtörténeti körülmények között alapították a kaposvári cukorgyárat, amikor már a mezőgazdasági nagyüzem is a kapitalizálódás útját járta, amikor már a viszonylag tőkeszegény somogyi nagybirtokra is lehetett számítani. A szerző ezen a ponton nagyon helyesen mutat rá a gyár által a cukorrépa-termesztésre szerződött nagybirtokosoknak nyújtott előleg okára és céljára; arra, hogy milyen nehezen gyökeresedett meg ennek a fontos ipari növénynek a termesztése a szakemberhiány, a szakmunkáshiány és nem utolsósorban a hagyományos gazdálkodás konzervativizmusa, valamint a tőkeszegénység miatt. A hagyományos termelési szerkezetet, ennek megcsontosodott szemléletét nagyon nehezen lehetett áttörni. A somogyi nagybirtok az 1870-es évekig túlnyomó részt szemtermelésre volt berendezkedve. A Mezőgazdasági Ipari RT a Magyar Hitelbank „vállalata” volt - állapítja meg a szerző. Nem ártott volna ezt bővebben kifejteni. Pontosabban: legalább azt felsorolni, hogy kik voltak személy szerint is érdekelve az RT alapításában. Pallavicini Edén kívül volt-e somogyi nagybirtokos még, aki tőkéjével hozzájárult a gyár létrehozásához? A cukorgyár vezetősége a gyár alapításától kezdve óriási energiával dolgozott azon, hogy a vanzáskörzetben a cukorrépa termőterületét kiszélesítse, hiszen a RT-nak léte függött ettől. A századforduló táján meggyorsult vasútépítkezés ehhez az agitatív munkához hathatós segítséget nyújtott, ugyanis sok gondot okozott a megtermelt répa beszállítása. A dolgozat ezen része gondos elemzéssel és izgalmasan tárgyalja a közlekedés fejlődésének a cukorrépa termelésével kapcsolatos összefüggéseit. A nyersanyagbiztosítás céljából a gyár herceg Eszterházy Pál közel negyvenezer holdat kitevő hitbizományi birtokát bérelte. Ezen a tőkés mezőgazdasági béruradalomban szakszerű cukorrépa-termelés folyt, nagylétszámú munkás foglalkoztatással. A tárgyalt időszakban a MIR uradalmaiban nyaranta napirenden volt a munkamegtagadás. A teljesebb tájékoztatás végett talán nem ártott volna a cukorrépatermelő uradalmak megyei elhelyezkedéséről egy térképet készíteni. Szili Ferenc 1870-től kíséri figyelemmel az említett három megye cukorrépa-termelésének alakulását. Gazdaságtörténeti szempontból fontosak a század utolsó évtizedei, hiszen különösen a mezőgazdaság ekkor élte át gazdálkodása legnagyobb szerkezetváltozását. Mind a nagybirtok ekkor tért át gyors ütemben az istállózó állattartásra s vele együtt a takarmánynövények és ipari növények termesztésére. Ezt a folyamatot ugyan nem kellett a szerzőnek részletezni, mégis nagyon hasznosak utalásai. A cukorgyár melléktermékeinek kétségkívül jelentős szerepe volt az állatok takarmányozásában, különösen azon a nagybirtokon, ahol hízómarha-tartásra is berendezkedtek. A szerző jó érzékkel elemzi, hogy a gyár vezetősége - a kapitalista gazdaságszemléletből fakadóan milyen sokoldalú termelésirányító, szervező és piacszerző tevékenységet folytatott a profit biztosítása és növelése érdekében. Bízom benne, hogy röviden napvilágot látnak a cukorgyár történetével további fejezetek, s lassan majd egy teljes üzemtörténet áll rendelkezésünkre, amelyet a gyakorló történelemtanárok a tanórákon is felhasználhatnak. Továbbá megyénk egyéb üzemei, gyárai története megírásához is inspirációt nyújthat, és jó módszertani útmutatót is ad ez a tanulmány. Ezért kíváncsian várjuk a folytatást. Szili Ferenc válasza: Marek János hozzászólásában a téma sokrétűségére hívta fel a figyelmet, rámutatva 386
